Magyar Festők
21.rész
Báró Mednyánszky László
Nemesi családból származott, nagybátyja, Mednyánszky László honvéd őrnagy az 1848–49-es forradalom és szabadságharc egyik első vértanúja.
Münchenben, majd 1873-1877 között Párizsban tanult. Barbizonban Paál László társaságában festett. 1880-tól Bécsben és Beckón élt, felváltva. 1888-ban Budapesten aranyérmet kapott. 1888-1892 között Párizsban élt. Tájfestészete a barbizoni felfogásból indult, de örökös vándorlása során a természet alapos ismeretéből festői igényessége rendkívüli erejű műveket alkotott. A század vége felé az élet legszélső végein élők felé fordult. Nyaranta Nagyőrön dolgozott, de a Tátrától az Adriáig bejárt minden vidéket, ha arra felé vitt útja, szívesen elidőzött a szolnoki művésztelepen és a Nagyalföld más tájain is alkotott, ezért az alföldi festőkhöz is kapcsolják művészetét.
Képein túladva, pénzét a rászorulók közt szétosztva, a létminimum határán élt. A naplóját franciául és magyarul író báró, mély műveltségű művész, egész életét megkeserítő ízületi fájdalmai dacára, szüntelen gyalogos vándorutakon járt. Járványos betegeket ápolt, a 1879-es szegedi nagy árvíznél segített, a csavargóknak próbált megélhetést szerezni.
Vágó Pállal, Olgyay Ferenccel együtt jócskán besegített 1893-94-ben Feszty Árpádnak a „Magyarok bejövetele” c., azóta Feszty-körképként híressé vált történelmi képének megfestéséhez. Mind Vágó, mind Mednyánszky kitűnő alakábrázoló, Olgyay pedig jó tájfestő volt.
Képein rendkívüli lelki mélységben ábrázolja a magányt, a kiszolgáltatottságot. Kritikusait is megdöbbentette a borzongató realitás, ahogy a születéstől már végleg nyomorra ítélt embereket bemutatja. Csavargóképei egyre tömörebbek. Az első világháború csak drámaibb színtere volt a szenvedésnek és halálnak, harctéri rajzolóként bejárta Galíciát, Szerbiát és Dél-Tirolt, mint a háborúról tudósító művészcsoport (Kunstgruppe) tagja. A társtalan, magányos, homoszexuális művész a kor alapkérdéseire adott műveivel drámai választ. A harctéren megsebesült, nagy betegen, magányosan hunyt el bécsi műtermében.
Goyán kívül senki nem ábrázolta ilyen mélyen humánus lélekkel a háborút. Három fő csoportja van műveinek a műfajok szempontjából: tájképek, csavargóképek és katonaábrázolások. Az első világháború harctereiről rajzokban, festményekben készítette el naplóját. A 60 évén túli festő százával készítette háborús jegyzeteit, amelyekből képek lettek. A halottak álomba merültnek látszanak, az erdőszélt mint vadvirágok lepik el a katonasírok fehér keresztjei.
Mélységes humanizmussal ábrázolja az emberi esendőséget és kiszolgáltatottságot. Az emberi nyomorúság mélységeit majd csak Gorkij és Brecht drámái, egyes filmek és a szociofotósok hozzák felszínre a későbbiekben. Rendkívül termékeny alkotó volt, számos művét őrzi a Magyar Nemzeti Galéria Budapesten, s a szolnoki Damjanich János Múzeum.
A Kecskeméti Képtárban külön kiállítóterem mutatja be a Mednyánszky képeket, a székesfehérvári Deák Gyűjtemény 12 db. képét mondhatja magáénak, számos képét őrzi a Szlovák Nemzeti Galéria Pozsonyban, a nagyőri kastélyban is vannak képei, hisz 1883-ban, édesanyja halála után olykor ide vonult vissza, főleg nyaranként itt dolgozott.
Számos képe került külföldre, például Londonba. Festményeinek, rajzainak száma a 3000 darabot bizonyára meghaladja, de lehet, hogy a 4-5 ezret is eléri.
Üdvözlettel
Forrás: Wikipedia
Képek: http://www.hung-art.hu/frames.html?/magyar/m/mednyans/muvek/index.html
Ne csak szavakkal támogasd a MagyART! Csatlakozz!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése