Péli Tamás - festőművész

Péli Tamás

Péli Tamás festőművész 65 éve, 1948. augusztus 7-én született Budapesten.

Nagyhírű roma muzsikuscsaládban nőtt fel, apja ötvösmesterként dolgozott. Már háromévesen gyönyörű rajzokat készített, sorra nyerte a rajzversenyeket. Tizenegy évesen kezdett olajfestékkel dolgozni.

1962-ben iratkozott be a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolába, majd 1968 és 1973 között a Holland Királyi Képzőművészeti Akadémián tanult. Diplomamunkája, amely az amszterdami Kultúrcentrum román kori kápolnájában található, első díjat kapott az Amszterdam város tanácsa által meghirdetett képzőművészeti pályázaton.

A Táj arca

Amikor a holland Akadémiától búcsút vett, falára egy ötven négyzetméteres freskót készített. 1973 és 1978 között az amszterdami Szent András Kórház kápolnájának ó- és újtestamentumi jeleneteit ábrázoló üvegablak-applikációit, valamint a Spar Bank van der Stadt festményeit, fa- és fémszobrait készítette el. Ezekben az években Amszterdamban, de számos más nyugat-európai városban is kiállította műveit.

A hetvenes évek második felétől Budapesten és az ország nagyobb városaiban, az 1980-as évektől Strasbourgban és Párizsban rendezett sikeres kiállításokat. Hazatérése után kialakult körülötte egy cigány művészekből és értelmiségiekből álló kör, aminek szellemi vezetője lett. 1974-től a Művészeti Alap, majd 1980 és 1985 között a Fővárosi Tanács tagjai közé választották. 1986 és 1987 között a Magyarországi Cigányok Kulturális Szövetségének, 1993-tól a Kethano Drom szerkesztőbizottságának volt tagja. 1992-től haláláig a Magyar Szocialista Párt országgyűlési képviselőjeként tevékenykedett. A parlamenti ülések alatt készített rajzaiból Parlamenti firkák címmel jelent meg válogatás.

Barbár mese

Festészetének fő témája a hazai cigányság sorsának ábrázolása, profi és naiv vonásokat elegyítő expresszív-szürreális eszköztárral. Születés című pannója, amely a tiszadobi gyermekvárosban látható, a cigányság mitológiája, történelme és kultúrája negyvenöt négyzetméteren. 

A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár megbízásából 1982-ben triptichonba festette Julianus barát, Kőrösi Csoma Sándor és Apáczai Csere János alakját, mintegy főhajtásként a magyar múlt előtt. 

A portréfestészet területén is jelentőset alkotott.

A festészet mellett íróként, esszéíróként, költőként is kivette a részét a hazai kulturális életből, minden művészeti formában a romákért szólt. 

1994. november 22-én, 46 éves korában hunyt el Budapesten. A Lónyai utcában 2000 szeptemberében emléktáblát, 

                                                                                                              Jézus és Tamás

2008 szeptemberében pedig a Bajza utcai nemzetiségi szakiskolában szobrot avattak a tiszteletére.

Forrás: Wikipedia