Vers Mindenkinek

Vers Mindenkinek

Lisznyai (vagy Lisznyói) Damó Kálmán 

(Herencsény, 1823. október 13.– Buda, 1863. február 12.) költő,

 a Tízek Társaságának tagja.

Lisznyai Damó Márk megyei pörtárnok és Damó Teréz fia. Édesanyát korán elvesztette, apja egyedül nevelte. Középiskoláit Losoncon, felsőbb tanulmányait Pozsonyban és Eperjesen végezte. Utóbbi helyen tagja volt az eperjesi önképző társulatnak, mely az irodalomnak több jeles írót adott. Ettől kezdve rendszeresen írta és jelentette meg verseit, melyeket az olvasóközönség örömmel fogadott, balladái különösen népszerűek voltak. Két Nógrád megyei követ jurátusaként az 1843.évi országgyűlésre Pozsonyba ment, ott ismerkedett meg Petőfivel, akit aztán az ottani íróknak bemutatott. Időközben ügyvédi oklevelet szerzett és Nógrád megyei aljegyző, táblabiró és törvényszéki hivatalnok lett. A megyei közgyűléseken kiváló szónoknak bizonyult.

Pestre költözött, ahol az országgyűlések alatt hamarosan a fiatalság egyik kedvence, 1846-ban a Tízek Társaságának tagja lett. 1848-ban tagja volt annak a küldöttségnek, mely Pest városa részéről az unió ügyében Kolozsvárra ment a május 29-én megnyílt országgyűlésre, ahol másnap az uniót kimondták. Itt mondta szokott palóc kiejtésével híressé vált mondatát: „Mi vagyunk a puszták sassai, ti vagytok a bércek sassai." A július 16-án Pesten alakult egyenlőségi klubnak választmányi tagja volt.

A szabadságharc idején közhuszárnak csapott fel egy székely ezredbe. A kápolnai csatából mint futárt küldetett Debrecenbe küldték, majd kapitányi ranggal Görgeyhez osztották be történetírónak, később őrnagynak nevezték ki. 1849. január 24-én Erdélyben, Medgyesen egy fogadóban találkozott újra Petőfivel. A világosi fegyverletétel után besorozták osztrák közlegénynek, és közel két évig szolgált Olaszországban, Tirolban és Schleswigben. 1851 márciusában érkezett haza. Ekkor már beszélt latinul, németül, franciául és olaszul is.

Időnként beutazta Vahot Imrével Magyarországot, és nyilvános felolvasásokat, szavalatokat tartottak. Ekkor már nem annyira rendszeres munkásságot fejtett ki, mint inkább kalandos hajlamainak hódolt. 

Többször volt nagy beteg (1857-ben betegágyánál Liszt Ferenc is meglátogatta), végül egészen megbetegedett. Neje, Halász Ida, akit 1854-ben vett el, hű és önfeláldozó társa volt. Lisznyai azonban családos emberként is könnyelműen élt. 1863-ban a budai Császár fürdőben halt meg, nejét és két kisfiát (Elemért és Tihamért) nagy szorultságban hagyta hátra. A budapesti Kerepesi temetőben van díszes síremléke.

Nemzeti dal

(Gróf Keglevich Gyulának)

Extra Hungariam non eset vita,

Si est vita, non est ita.

Magyarország: mennyország!

Életem édene:

Legyen áldott földed

Mindenik porszeme!

Fejedelmi ősföld!

Szent föld!illik rája

Az áldásnak búza-

Virágkoronája.

— Szívem ezt kiáltja:

Hazám, édes hazám,

Magyarok hazája!

Magyarország ősország:

Népanyaszentegyház;

Hol vérségünk, ezer

Esztendeje tanyáz.

Hír, dicsőség fészke,

Órjás palotája;

A világon leghősb

Vitézek tanyája.

— Szivem ezt kiáltja:

Hazám, ős hazám, a

Bátorság hazája!

Hej nincs ilyen hű ország:

Hazáért, királyért,

Folyó tengermódra

Ontott, vesztett már vért.

Sőt egy jó barátért,

Kit szóval, tettel véd,

Kész az igaz magyar

Áldozni életét.

— Szivem ezt kiáltja:

Hazám a legesleg-

Hűbb szivek hazája!

Hej nincs ilyen jó ország

Az egész világon:

Vendégszeretet nől

Itt minden fűszálon.

Barátság nyílik itt

A kapufélfán is;

Otthonos tanyát lel

Ott künn a pusztán is.

— Szivem ezt kiáltja:

Hazám a legesleg-

Jobb szivek hazája!

Hej nincs ilyen szép ország:

Koszorus bérc, róna,

Kalászos sík, mintha

Aranytenger folyna.

Itt született világ-

Szép Tündér Ilona,

A gyönyörűségnek

Királykisasszonya.

— Szivem ezt kiáltja:

Hazám a legesleg-

Szebb lányok hazája!

Nincs ily szerelmes ország:

A legények s lányok

Eggyéölelkező

Megtestesült lángok.

Egésznap álmodnak

Édes tündérálmot;

S így találnak ők egy

Csókban mennyországot.

— Szivem ezt kiáltja:

Imádott hazám, a

Szerelem hazája!

Hej nincs ilyen víg ország:

Nincs sehol íly jó bor, —

Rózsát és szivárványt

Terem itt a mámor;

Nyílt rózsát az arcon,

Szivárványt a szemben,

Mely éjjel is ragyog

Lobogó örömben.

— Szivem ezt kiáltja:

Hazám a jókedv, a

Barátság hazája!

Hej nincs ily dalos ország:

Ősidőtül óta,

Mint a vadrózsa, úgy

Terem a sok nóta.

Tudj’ Isten ki költi,

Minő tündér madár,

Olyan mint a mese,

Hogy szájról-szájra jár,

— Szivem ezt kiáltja:

Az én édes hazám

A dalok hazája!

Hej nincs ily táncos ország:

Tánc közben úgy forog,

Úgy lejt a táncospár

Ahogy szive dobog.

Majd csendesen, ringón

Mint a szellő szokott;

Majd meg lerugdosná

A sok szép csillagot.

— Szivem ezt kiáltja:

Három a tánc!hazám

A csárdás hazája!

Nincs ily költői ország:

Maga-kárán tanul,

Mintha a csalódást

Imádná bálványul.

Nyílt paradicsomnak

Hívja kis házhelyét, —

Saját Istent képzel,

Magyarok Istenét.

— Szivem ezt kiáltja:

Hazám a legmagasb

Ábrándok hazája!

Hej nincs ily mesés ország

Operencián túl:

Abból is jósol a

Nép, “hogy szalad a nyúl”…

Képzetében szintúgy

Hemzseg a sok tündér;

Fű, fa babonát rejt

Beszél az ontott vér.

— Szivem ezt kiáltja:

Hazám a tündérek,

Szellemek hazája!

Hej nincs ily hívő ország

Három az Istene,

Temérdek a szentje,

Szent a természete.

A kebele egyház,

A szive meg oltár,

Ahol a Megváltó

Koszorús képe áll.

— Szivem ezt kiáltja:

Hazám a hit, remény,

Szeretet hazája!

Kellemes hétvégét és kikapcsolódást mindenkinek!

Üdvözlettel

Böröczky Ferenc 

Forrás: Wikipedia