Magyar Festők

Czigány Dezső 

11. rész

Czigány Dezső (eredetileg Wimmer) (Budapest, 1883. június 1. – Budapest, 1937. december 31.) magyar festő.

 A XX. század elején a modern stílusirányokkal megismerkedve kialakította egyéni stílusát, mélyre hangolt színű arcképeket, aktokat, csendéleteket festett kötött, a formát hangsúlyozó előadásban.

 

Budapesten, majd Münchenben és a nagybányai művésztelepen tanult Hollósy Simonnál. 1905-ben Párizsban a Julian Akadémiára járt Jean-Paul Laurens francia történeti festőhöz. 1906-ban állított ki először a Salon des Indépendants kiállításain. 

Az akadémikus és történeti festészet nem hatott rá, sokkal inkább Paul Cézanne, Paul Gauguin, Henri Matisse és Félix Vallotton művészete. 

Az évtized második felében a magyar Vadak stílusában festett portréival hívta fel magára a figyelmet. 

Heves ellenérzést váltott ki a korabeli kritika részéről zöld hajjal festett önarcképe, amely a Nyolcak első, Új képek címet viselő tárlatán szerepelt 1909-ben. Az évtized fordulótól festészete mindinkább Paul Cézanne hatása alá került.

A nagybányaiakkal és a Nyolcakkal 1911-ben is kiállított. A kecskeméti művésztelep létrejöttekor Nagybánya helyett Kecskemétet részesítette előnyben, Czigány modern festő volt. 

Jó barátságban volt Ady Endre költővel, többször is lefestette. 

Híres önarcképeinek sorozata is, amelyeken magát mint bíborost, munkást vagy szerzetest stb. ábrázolta.

 Az első világháború után Franciaországban élt, hazajőve gyűjteményes kiállítást rendezett dél-franciaországi tájképeiből 1927-ben Székely Aladár fotóművész budapesti műtermében, a Váci utcában. 

1937-ben önkezével vetett véget életének. 

Üdvözlettel

Forrás: Wikipedia, Kiselbach.hu