Herman Ottó

Herman Ottó

Herman Ottó (Breznóbánya, 1835. június 26. – Budapest, 1914. december 27.) természettudós, ornitológus, néprajzkutató, régész, polihisztor, politikus. Korának egyik legnagyobb természettudósa, nevezték még az utolsó magyar polihisztornak is.

Felvidéki szász családba született, apja orvos volt. Szülei 1847-ben települtek át a Felvidékről a Miskolc melletti Alsóhámorba. Nagy családban nevelkedett, hiszen négy lány testvére után elsőszülött fiú volt, és később született még egy fiútestvére, aki ötéves korában meghalt, valamint további kettő húga is. Iskoláit Miskolcon kezdte. Jelentkezett katonának az 1848–49-es forradalom és szabadságharcban, de fiatal kora miatt hazaküldték. Élete végéig Kossuth Lajos híve maradt, többször meglátogatta torinói száműzetésében. 1853 és 1856 között a bécsi politechnikumban folytatta géplakatosi tanulmányait, itt keltették fel érdeklődését a természettudományok, elsősorban a rovartan. 1857-ben 12 évre besorozták katonának, de hat év után sikerült leszerelnie, és folytathatta tanulmányait. 1863-ban harcolt a lengyel szabadságharcban. Hazatérte után Kőszegen dolgozott fényképészként. 1871-ben a párizsi kommünt támogatta, és írása is megjelent a Magyar Polgár hasábjain. Kivette részét a közéletből is: 1879 és 1886 között Szeged, Miskolc és Törökszentmiklós függetlenségi párti képviselője volt.

Brassai Sámuel tanítványaként a Természettudományi Társaság megbízásából hatalmas gyűjtőmunkával megírta Magyarország pókfaunáját, majd a magyar halászat történetét. 1877-ben létrehozta és tíz évig szerkesztette a Természetrajzi Füzeteket. A madártan nemzetközileg elismert tudósaként számos könyvet írt a madarakról. Jelentős volt munkássága a néprajz, a nyelvészet és a régészet terén is.

Foglalkozott madarak preparálásával, így került kapcsolatba a muzeológiával: a kolozsvári múzeumba ment konzervátornak. Ő rakta le a később híressé vált állattani gyűjtemény alapjait. Hamarosan felfigyeltek rá, és amikor felkérést kapott Bécsből, hogy vegyen részt egy afrikai állattani gyűjtést folytató expedícióban, a magyar Természettudományi Társaság többéves ösztöndíjat adott neki, hogy itthon tartsa. Megbízásukból megírta a nemzetközi elismerést arató, hazai pókfaunáról szóló monográfiáját, melyben 314 pókfajtát írt le, és ebben a művében 36 új faj leírását végezte el. 1875-ben a Magyar Nemzeti Múzeum munkatársa lett.

1879–1883 között Szeged, 1893–1896 között Miskolc, majd Törökszentmiklós függetlenség párti országgyűlési képviselője. Politikusként is szót emelt a természettudományos ismeretek terjesztéséért, mert elvei szerint a természetben felismert harmónia segíthet jobbá tenni a társadalmat.

1885-ben vette feleségül Borosnyay Kamilla (1856–1916) írónőt. Ebben az évben rendezte meg híres halászati kiállítását is. 1888-ban norvégiai tanulmányúton vett részt, és hatalmas madártani anyaggal érkezett haza. 1891-ben nemzetközi ornitológus kongresszust szervezett. Ekkoriban írta legnagyobb jelentőségű műveinek nagy részét. Bejárta az országot, Bugacot, a Nagykunságot, a Bakonyt, Somogy vidékét, Erdélyt néprajzi adatokért, de tárgyakat, preparált állatokat is gyűjtött. 1896-ban a millenniumi ünnepségeken nagy sikerű kiállítást rendezett, amely 1900-ban Párizsba is kijutott.

1893-ban ő hozta létre a Magyar Ornitológiai Központot, amelynek haláláig igazgatója volt. Rengeteget publikált, sok könyvet írt, több folyóiratot szerkesztett, és sokat tett a tudományok népszerűsítéséért. Fontos szerepet játszott az Állatvédő Egyesület 1883-as megalapításában, és elkészítette a magyar állattartás történeti összefoglalóját és szakszótárát.

1914-ben egy szekér elütötte. Lábadozás közben a sok fekvéstől tüdőgyulladást kapott, és belehalt. A háború miatt Budapesten temették el, de hamvait Miskolc város tanácsa 1965-ben elhozatta, hogy végakaratának megfelelően a hámori temetőben helyezze el.

1891-ben egy miskolci ügyvéd, Bársony János, házának alapozása közben különös köveket talált, amellyel felkereste Herman Ottót. A tudós felismerte a leletek jelentőségét, és kutatómunkába kezdett. 1893-ban mutatta be nyilvánosan a fellelt darabokat, amelyeket franciaországi tapasztalatok alapján körülbelül 40 000 évesre becsült kőszerszámoknak nevezett. Komoly vita bontakozott ki, nem is annyira a leletek pontos kora, mint valódiságát illetően, mert sokan elképzelhetetlennek tartották, hogy a Kárpát-medencében őskori kultúra lett volna. 

Nagy hírű európai régészek vonták kétségbe Herman elméletét, amíg az 1906-ban, a Szeleta-barlangban megkezdett ásatások alá nem támasztották igazát.

1890-ben épült egykori lillafüredi háza (amit ő Pele-laknak nevezett) egy darabig a nevét viselő turistaház, ma Herman Ottó Emlékház néven két állandó kiállításnak ad otthont. Az egyik a tudós életét mutatja be, a másik a Bükk hegység élővilágát.

Üdvözlettel

Forrás: Wikipedia