Irodalmi Arcképcsarnok
Lesznai Anna
Lesznai Anna (szül. Moscovitz Amália) (Alsókörtvélyes, 1885. január 3. – New York, 1966. október 2. ) magyar költő, író, grafikus, iparművész, a Nyolcak vendégtagja.
Édesapja Moscovitz Geyza földbirtokos volt. Gyermekkora élményvilága egész életében elkísérte, apja birtokán a parasztasszonyoktól tanulta meg a népi hímzést, majd iparművészeti tanulmányokat folytatott Budapesten Bihari Sándor, Párizsban Lucien Simon tanítványaként. Unokatestvére, Hatvany Lajos helyezte el első verseit a Nyugatnál. Első kötetére (Hazajáró versek) felfigyelt, és kritikájában méltatta Ady Endre is.
1913 és 1918 között Jászi Oszkár felesége volt.
Közel állt a Nyolcak művészeti csoporthoz, tulajdonképpen „kültag” volt. 1911-ben a csoport tárlatán folklorisztikus ornamentikájú textíliákkal szerepelt. Néhány első kiadású Ady-kötet címlapját is ő tervezte. Barátai közé tartozott Ady mellett Kaffka Margit, Balázs Béla és Lukács György. Baráti szálak fűzték a Nyugat, a Huszadik Század és a Vasárnapi Kör legjobbjaihoz.
1919-től bécsi emigrációban élt; Gergely Tibor festőművész felesége lett. 1930-ban hazatértek Budapestre. 1932-ben önálló kiállítása volt az Ernst Múzeumban.
Az 1930-as évek végén megint emigrációba kényszerült, 1939-től az Amerikai Egyesült Államokban élt. New Yorkban művészetet oktatott. Utolsó éveiben gyakran hazalátogatott.
Végakaratát teljesítve hamvait hazahozták.
A legjobb magyar költőnők között tartják számon. Lírai verseinek fő motívumai a kert, a föld, a fa, a virág, a „százkeblű lét” ősi egységét idézi. Meséskönyveit maga illusztrálta, erős hangsúlyt kap a szöveggel együtt a kép is. Önéletrajzi regénye, a Kezdetben volt a kert emlékezés és korkép egyben.
Meséinek képei, könyvborítói, illusztrációi, textíliái, amelyekben a magyar népművészet dekoratív elemeit, gazdag színvilágát, derűs koloritját is alkalmazta, a magyaros szecesszió jeles képviselőjévé avatták. Szecessziós stílusú textíliáit a korabeli művészeti folyóiratokban gyakran publikálták. Képzőművészeti alkotásaiból őriz műveket a Magyar Nemzeti Galéria, a pécsi Janus Pannonius Múzeum és a Hatvany Lajos Múzeum Hatvanban.
Apám dicsérete
1
Mért nem nevet úgy senki már körültem
Mint te nevettél, napszemű atyám?
Harsogva hajoltál hajdan bölcsőm fölé.
Mikor szűz voltam, nevetve néztél -
Büszkék, bízók, szentek a jóllakottak!
Víg kacagásod, étvágyad, mámoros lelked
Ugye, én apám, sohase bánod meg odalenn?
Örülsz mindennek, amit dúsan cserélve szerettél,
Örülsz mindenre prédált, drága magadnak -
Termékenyek, szentek a jóllakottak!
Mert adni jó és kapni jó a jól születettnek
Ki nem fél önönmagától és bízón rogy halálba.
Teljesen éli le éltét: kerek hibátlan egész;
Nagy alkimistája ő a létnek, kezében minden arany -
Dúsak, drágák, szentek a jóllakottak!
Szépen mondanak le, kik érettre éltek,
Elmenni szépen csak az megy, ki nem éhezett:
Mert egy ő a léttel, örök sajtárja a sorsnak:
Mesének hőse, új életre hal ő bizonnyal -
Tiszták, szüzek, szentek a jóllakottak!
A sors örök serlege, tértél az égbe, apám.
Kipergett bűnnek, hibának nincs bánata ott.
De magba szökötten virul fel minden öröm,
Melyet az élet lomha rögébe vetettek -
Bőkezűek, szentek a jóllakottak!
A hazatérőt elnéző vidáman fogadja az Isten.
Tenyere lüktet a léttől, mint tenyered homlokomon.
Kérdi-e vajon, mint kérdted: "No fiam, hogy mulattál?"
Érkező bánat csillogó pára lesz ott vajon? -
Megbocsátók, szentek a jóllakottak!
Vagy másképp lesz ott: készül nagy elszámolás
Mérése a jónak, szűkös végső itélet?
Akkor is szép volt úgy élni, amint te éltél
Százkezű, százajkú, áldott osztó örömben -
Erősek, bátrak szentek a jóllakottak!
Akkor is szép volt úgy halni, amint te haltál:
Ünnepélyes, hazatérő hajó
Gyertyafénybe hamvadt karácsonyest
Ékesebb este hétköznapi napoknál! -
Megadóak, szentek a jóllakottak!
Mondád: "Nem búcsúzni akartam, csak kívánni jóéjszakát."
És bezártad halkan gazdag szemed tavát
Melyben megfürdött a véres világnak
Minden szépsége boldog akarásban -
Bölcsek, hivők, szentek a jóllakottak!
Hálásan hordom emléked palástját,
Mely megoltalmaz bánatok sebétől,
Mely megvédelmez közönyök porától
S a te lányod, szólok kulcsolt kezekkel:
"Legyenek áldottak a jóllakottak."
2
Apám, örökké élsz: mert erősen álltál
Szétvetett lábbal a domború, dobbanó földön.
Kedvedet vésted sok termékeny női ajakba,
Kebleden érlelt szívek magba szöktek.
Apám, örökké élsz: mert meleg tenyeredbe
Az elesett ember keze nyugodva zárult.
Reccsenve törtek előtted kemény karámok
De gyenge vesszők életre virítva nyíltak.
Apám, örökké élsz: mert utad elibé
Örvendőn simult az Úr rátarti világa.
Mint ki a nemlét öléből éretted ébred:
Számodra szemelt szolgáló, néked mosolygott.
Apám, örökké élsz: mert mély gyökereddel
Nem váltál le soha az élet szent gyökeréről.
A teremtés szomjas szíve felsírt előtted
Tehozzád bízón kérlelt: "Vigy el magaddal."
Apám, szabadjon nékem nyomodban járnom
Te örökkön élő, sejted, merre az Isten.
Mikor lesz nyár, mikor lesz este
Mikor lesz ámenes teljesedés?
Tavasztól őszig sohasem érek
Hajnaltól estig egy élet kevés.
Üdvözlettel
Forrás: http://mek.oszk.hu/02100/02177/02177.htm#58
Ne csak szavakkal támogasd a MagyART! Csatlakozz!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése