Úttörő vasút

II. világháború utáni újjáépítés egyik legszebb gondolata egy kisvasút létrehozása volt, amelyet gyermekek működtetnek. Az úttörőmozgalom jövőjéről tartott 1947. évi tanácskozáson Alexits György közoktatásügyi államtitkár egy óriási méretű gyermektábor építését, valamint egy gyermekvasút létesítését javasolta. Bár a gyermektábor és a gyermekvasút építéséről egyszerre született döntés, a két intézmény tervezése külön-külön indult meg.

Elsőként a vasúti helyszínt kellett meghatározni, ekkor szóba került Gödöllő, a Margitsziget, a Népliget, végül - a nehéz terepviszonyok ellenére is - a közkedvelt kirándulóhelynek számító budai hegyek mellett döntöttek. Szerepe volt ebben annak is, hogy ekkor már ismert volt: itt épül a Csillebérci Úttörőtábor, amely más tömegközlekedési eszközzel nem volt elérhető.

A nyomvonalat többször módosították. Északi végpontjának kezdetben Zugligetet képzelték, és egy szárnyvonalat is terveztek a mai Szépjuhászné és Budakeszi között. Végül a Széchenyi-hegy és a Hűvösvölgy közti szakasz épült meg, a pálya így a fogaskerekű és a 61-es - korábban 56-os - villamos végállomását köti össze. A helyszínről szóló döntést a Magyar Úttörők Szövetsége Pajtás című hivatalos lapjában, az 1848. március 15-i forradalom centenáriumának alkalmából készült ünnepi számban jelentették meg.

A vasút 236 méteres szintkülönbséget győz le, a pálya legmagasabb pontja 477 méter. A Kis-Hárshegy alatt alagutat és két hidat is építettek. Az állomásépületek tervezésével a MÁV legismertebb építészeit bízták meg, a vasúti kocsik egy része az Úttörővasút számára készült, további járműveket más kisvasutakról irányítottak át. A szerelvényeket kezdetben gőzmozdonyok húzták.

Az első kapavágást 1948. április 11-én tették a vasútépítő ifjúsági brigádok, az első három kilométeres szakaszt 66 munkanap után, 1948. július 31-én (a csillebérci Úttörőváros felavatásával egy időben) adták át a Széchenyi-hegy és az Előre állomás (1990-től Virágvölgy) között. Az első piros kisvonat, ahogy akkoriban nevezték, a Kis Piri elindítására Gerő Ernő közlekedési miniszter adott engedélyt, az ünnepségre az egész országból érkeztek úttörők.

A vendégek, köztük Rákosi Mátyás, a Magyar Dolgozók Pártjának (MDP) főtitkára és Dinnyés Lajos miniszterelnök először Úttörőváros állomásig utaztak, ahol részt vettek az állomás szomszédságában létesített csillebérci tábor megnyitó ünnepségén, majd a különvonatokra visszaszállva, Előre állomásig utaztak. A menetrend szerinti közlekedés még a megnyitás napján, a kora délutáni órákban megindult. Még aznap átadták a MÁV Étszolgálat – az Utasellátó Vállalat elődje – által üzemeltetett büfét a Széchenyi-hegy állomáson, valamint az éttermet az Előre állomáson.

Az Úttörővasút teljes vonalát 1950. augusztus 19-én helyezték üzembe, a forgalom egy nappal később, az alkotmány ünnepén indult meg. A 11,2 kilométeres pályán hét állomás és két táblás megállóhely található, a teljes menetidő 45 perc. Az Úttörővasúton évente hatszáz gyerek szolgált, ők látták el a forgalomirányítói, a pénztárosi, a kalauzi teendőket éppúgy, mint a postai feladatokat - később közülük sokan ezt választották hivatásul. A felnőttek, a mozdonyvezetőket kivéve, csak felügyeleti jogokkal rendelkeztek.

 A jó tanuló, példás magaviseletű felső tagozatos diákok közül választották ki a szolgálattevőket, és nagy tisztességnek számított, ha valaki felölthette az úttörővasutasok egyenruháját.

A vasút a hetvenes évekig élte fénykorát, évente egymillió utast szállított.

Bár megszüntetése is felmerült, a leromlott pályát 1989-ben felújították, majd 1998-ban, az első szakasz átadásának ötvenedik évfordulóján újabb nagyarányú felújítást végeztek. 1990-ben Gyermekvasútra változtatták a nevét, átkeresztelték az úttörőmozgalomra utaló megállókat, a gyermekvasutasok vörös nyakkendőjét pedig kékre cserélték, de egyéb változtatásra nem volt szükség.

1991-ben megindult a nosztalgiavonatok közlekedése, 1992-ben Gyermekvasutas Múzeumot nyitottak, minden év április második szombatján pedig megtartják a 

Gyermekvasút napját.

Forras> MTVA