Vers mindenkinek

Keresztury Dezső

Szülei: Keresztury József és Eöry Etelka voltak.Tanulmányait Eötvös-kollégistaként a budapesti, a berlini és a bécsi egyetemen végezte. 1928-ban szerzett magyar–német szakos tanári diplomát. 1929-1936 között a berlini egyetem magyar lektora, a Magyar Intézet könyvtárosa volt. 1936-1945 között az Eötvös József Collegium magyar tanára volt. 1937-1943 között a Pester Lloyd című német nyelvű napilap irodalmi, majd kulturális rovatvezetője volt. 

1945-ben a budapesti egyetem magántanára és a Magyar Írók Szövetsége alapító tagja. 1945-1947 között a Nemzeti Parasztpárt tagjaként vallás- és közoktatásügyi miniszter volt. 1945-1948 között az Eötvös József Collegium igazgatója volt. 1945-1950 között a Nemzeti Parasztpárt tagja volt. 1948-1950 között a Magyar Tudományos Akadémia főkönyvtárosa volt. 1950-től nyugdíjba vonulásáig – 1971-ig – az Országos Széchényi Könyvtár tudományos főosztályvezetője volt. 1971-ben nyugdíjba vonult. 

1982-ben a Magyar Tudományos Akadémia tagja lett. 1988-tól a Veres Péter Társaság tiszteletbeli elnökségi tagja volt. 1994-től a PEN Club tisztteletbeli elnöke volt.

Keresztury Dezső

Esti imádság

Ó, milyen vak homályba futnak 

kik nélküled indulnak útnak. 

A kezemet nézem: leszárad; 

szívem sívó homokkal árad.

Valamikor kézen vezettél; 

szökni akartam, nem engedtél, 

csend volt szívemben és a csendben 

szavad szólt csak, mindennél szebben.

Én Istenem, hívj vissza engem! 

Magam maradtam, eltévedtem. 

Légy bátorságom, bizodalmam; 

ó, légy úrrá megint Te rajtam! 

Mindig Velem vagy

Ha nem vagy nálam, akkor is velem vagy.

Elküldelek s követlek; újra elhagy

kalóz kedvem s hiányod visszaszív.

Úgy élsz bennem, mint kezemen a néma

vonások, gyors madárban röpte célja,

kút mélyén tiszta víz.

Ahogy szólsz, jársz, tüzét vidám eszednek,

vágyad tündér játékát őrizem meg,

szemedből a tekintet,

bőröd meleg színéből, szád izéből,

ölelésedből, csípőd halk ívéből

újrateremtelek

Mély álmomban csókodra ébredek fel,

minden nap újra és új értelemmel

fogalmazlak meg: így élsz igazán!

A szélbe rajzollak s kilépsz a szélből,

ha arcom lengeti a víz, színéről

szemed néz vissza rám.

Mint tükörben a tükör tükörképe:

végtelen arc fonódik egy füzérbe;

melyik vagy te? és én melyik vagyok?

Én adok fényt neked, te fénylesz bennem,

s bennünk a világ. Vagy a végtelenben

valami még nagyobb.

Üdvözlettel

Forrás: Wikipedia, MEK.hu