Vámbéry Ármin kiállítás

Vámbéry Ármin

2013. szeptember 13. - Nemzetközi tudományos konferenciát rendeznek Vámbéry Ármin orientalista tudós munkásságáról a róla nevezett emlékév keretében.

A centenáriumi emlékbizottság az ELTE-vel közösen megrendezendőkonferencián Vámbéry munkásságának eddig kevésbé ismert oldalait mutatják be. Az előadók elsősorban a tudós politikai és közéleti tevékenységét vizsgálják, egyebek között Közép-Ázsia megismerésében játszott szerepét és a pánturkista és cionista mozgalmakhoz való viszonyát. A meghívottak között ismert Közép-Ázsia- és Vámbéry-kutatók vannak, így Barbara Kellner-Heinkele és Ruth Bartholomä Németországból, Jacob Landau Izraelből, Edward J. Lazzerini az USA-ból, Mustafa Kacalin Törökországból, Hazai György és Vásáry István akadémikusok Magyarországról.

Az MTA Könyvtárának Keleti Gyűjteménye – amelynek egyik legértékesebb része éppen Vámbérynek köszönhető, és sok hozzá kapcsolódó anyagot tartalmaz – Vámbéry-emlékkiállítást rendez a konferencia idején. Ugyancsak az MTA Keleti Gyűjteménye szervezésében munkacsoport alakult egy Vámbéry-honlap létrehozására, amelyen a tudós életére és munkásságára vonatkozó legfontosabb adatok, írásos és képi dokumentumok, valamint rövid tudományos összefoglalók kapnak majd helyet.

Az 1832-ben született Vámbéry Ármin a kiegyezés és az I. világháború közötti időszakban az ország egyik legismertebb és legnépszerűbb emberének számított. Az elképesztő nyelvtehetséggel megáldott fiatalember 25 éves korára kb. 25, főként keleti nyelvet sajátított el. 1857 és 1861 között Konstantinápolyban a magyar-török kapcsolatokat tanulmányozta, nyelveket tanított, ismerkedett a keleti szokásokkal, és török-német szótárt szerkesztett. A Magyar Tudományos Akadémia anyagi támogatásával 1861-ben, majd 1864-ben expedíciót szervezett a magyarok őshazájának felkutatására.

Dervisruhában, nagy nélkülözések árán, zarándok-karavánokhoz csatlakozva, gyalog, szamár- vagy teveháton jutott el Teheránba, Bokharába és Szamarkandba. Egyike volt azoknak, akik a még érintetlen Keletet láthatták, a nomád és városlakó népeknek a nyugati civilizációtól elzárt életét. Amikor itthon még műkedvelőnek tartották a tudósok, külföldön már megbecsülték: előadást tartott a brit Királyi Földrajzi Társaságban, fogadta Viktória királynő, tudományos társaságok vették fel tagjaik közé, könyvei angolul, németül, franciául is megjelentek.

1865-ben a budapesti egyetemen a keleti nyelvek magántanára lett. 1904. évi nyugalomba vonulásáig tanított, és feldolgozta közép-ázsiai útjainak tapasztalatait. Kiemelkedőek orientalisztikai kutatásai, az iszlám szerepét vizsgálta a közép-ázsiai népek életében, továbbá a magyarság eredetének kérdéseivel foglalkozott. A török-magyar nyelvrokonságot feltételező elmélete nagy vitát váltott ki, ugyanakkor termékenyítően hatott mind a turkológiai, mind a finnugor kutatásokra. 1860-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1876-ban rendes, 1893-ban tiszteleti tagja lett, a Magyar Földrajzi Társaság egyik alapító tagja volt.

1913. szeptember 13-án hunyt el budapesti otthonában.

Üdvözlettel

Forrás: MTVA.hu