Vers Mindenkinek - Rimay János

Vers Mindenkinek

Rimay János

A költő születési dátuma nem ismert pontosan. Ő maga 1592-ben azt írta, hogy 1569-ben látta meg a napvilágot, ugyanakkor 1616-ban 43 évesnek állította magát, eszerint tehát 1573-ban született. Az mindenesetre biztos, hogy egy Nógrád megyei, középnemesi család fia volt. Édesapja a Balassi család szolgálatában állt, ezért Rimay már egészen fiatalon megismerkedett a költővel.

 Nagy rang és kor különbség ellenére hamar bizalmas barátok lettek. Ha hitelt adhatunk Rimay szavainak, akkor nagyon korán megmutatkozott költői tehetsége. Egy helyütt ugyanis olyan nyilatkozatot tett, miszerint Balassi nemcsak nagyra becsülte verseit, de saját költeményeit is megmutatta neki és figyelembe vette azokon tett javításait a művek végső megformálása során. Balassi egyébként egy olyan tanítványt látott fiatal barátjában, aki majd tovább viszi és kiteljesíti az általa képviselt reneszánsz költészetet.

Rimay tanulmányairól, külföldi útjairól semmi biztos adat nem maradt fent. 

Tudunk róla, hogy 1590-ben Velencébe készült, de semmilyen forrásra nem akadtak, ami arra utalna, hogy tényleg elutazott a lagúnák városába, igaz, arról sincs tudomásunk, hogy végül meghiúsult az utazás. Mivel nagy műveltséggel rendelkezett, elképzelhető, hogy folytatott egyetemi tanulmányokat. Tudott latinul és szinte mindent elolvasott, ami ezen a nyelven hozzáférhető volt számára. Ismerte, és egy kis szlovákos beütéssel, használta is a cseh irodalmi nyelvet, és valószínűleg beszélt németül és olaszul is, már csak azért is, mert ez hozzá tartozott a korabeli műveltséghez.

Jó kapcsolatokat épített ki a korabeli Magyarország értelmiségével. Balassi ismerősei mellett elsősorban Lipsius híveivel vette fel a kapcsolatot. Justus Lipsius tanításaival 20 éves kora körül ismerkedett meg és 1592-ben levelet is írt neki. Úgy látszik, a mester tanításai közül elsősorban a vera nobilitas elve ragadta meg, amely azt vallotta, hogy az igazi nemesség forrása a szellemi és az erkölcsi kiválóság.

A tizenöt éves háború idején Rimay is jelen volt a harcoknál, Esztergom ostromakor szemtanúja lehetett Balassi sebesülésének, majd nem sokkal később bekövetkezett halálának. A század végén Erdélybe utazott, ahol Balásfi Tamás, a kolozsvári jezsuita szeminárium vezetője írt hozzá üdvözlő verseket. Valószínűleg ezekben az években ismerkedhetett meg Illésházy Istvánnal és Thurzó Györggyel is. A Bocskai felkelés idején családi birtokain tartózkodott, majd 1605-ben a fejedelem szolgálatába szegődött, egészen annak halálig. Bocskai bizalmasául fogadta: titkári teendőket bízott rá és vele fogalmaztatta meg diplomáciai leveleinek egy részét. Ennek ellenére Rimay mégis inkább Illésházy politikáját támogatta. 1608-ban az ő utasítására utazott Konstantinápolyba, mint a zsitvatoroki béke ratifikálására küldött követség egyik tagja.

Illésházy halála után Thurzó György lett a nádor. Rimay vele is közvetlen kapcsolatot alakított ki, ezt bizonyítja az a tény is, hogy Thurzó halála után annak özvegyét és fiát, Imrét szolgálta. Az utóbbi felkérésére jelent meg az 1619-es pozsonyi országgyűlésen, ura után ő is Bethlen Gábor híve lett. A következő évben tagja volt annak a Konstantinápolyba utazott követségnek, amelynek az volt a feladata, hogy biztosítsa a szultán jóindulatát a fejedelemmel és szövetségeseivel szemben.

Azonban 1621 után már ő sem támogatta Bethlen politikáját, a többi főúrhoz hasonlóan. Visszavonult alsósztregovai birtokára. Ekkoriban már javában folyt a trienti reformok terjesztése az országban, egymás után katolizáltak a legbefolyásosabb nemesi családok. De Rimay protestáns maradt, és bár támogatta a Habsburg barát politikát és felvette a kapcsolatot annak hangadóival is, jelentős tisztségeket mégsem kapott ezután. Élete végén Rákóczi Györgynek ajánlotta fel szolgálatait, de halála megakadályozta ennek teljesítésében.

Utolsó éveiben főként a megyei nemesség körében tevékenykedett. 

Részt vett Nógrád megye közéletében: annak megbízottja volt többek között a törökkel folytatott helyi tárgyalásokban. Jó kapcsolatot alakított ki a protestáns polgári értelmiség legjelentősebb képviselőivel is. Szenci Molnár Albertet még 1614-ben fogadta vendégként otthonában. Élete utolsó szakaszában egymásután érték a szerencsétlenségek. Sokat betegesedett, házat egy alkalommal kifosztották a harmincéves háborúban harcoló katonák. Ekkor 609 kötetes könyvtárából csak 131 könyvet tudott megmenteni.

 Meghalt a fiai is, számos gyermeke közül csak egy lánya élte túl a költőt. Rimay végül 1631-ben halt meg családi birtokain Alsósztregován.

Rimay János

Ez világ mint egy kert

Ez világ mint egy kert, kit kőseső elvert, napról-napra veszten-vész,

Vagy mint senyvedt zsindel, kit Ó házról széllel tétova hány nagy szélvész

Ő mint romlandó ház, elveszendő szállás, jókult üresült rekesz.

Mindenütt való hel, rakva sok veszéllel, nyugta nincs embereknek 

Kit-kit bánat sebhít, bút öröm nem enyhít, vége nincs keservének,

Árad sok veszélyek, sér mind szivek fejek, s halál vége ezeknek.

Felbomlott békesség, ki miatt sok épség, álgyúk sullyával romol,

Nagy roppant seregek egymással ütköznek, hol sok ember s vér omol...

Üdözlettel

Forrás: wikipedia