Vers mindenkinek- Gergely Ágnes

Vers Mindenkinek.

Gergely Ágnes

Gergely Ágnes Kossuth- és József Attila-díjas író, költő, műfordító 80 éves, 1933. október 5-én született Endrődön (ma: Gyomaendrőd).

Édesapja újságíró, édesanyja tisztviselő volt, iskolás éveitől Budapesten él. A második világháború idején otthonukat kifosztották, apját munkaszolgálatra hurcolták, ahonnan nem tért vissza.

Gimnáziumi tanulmányainak befejezése előtt, 17 évesen eredményes felvételi vizsgát tett a Színművészeti Főiskolán, de értelmiségi-polgári származása miatt, illetve amiatt, hogy édesapja újságíróként a szociáldemokraták Peyer Károly vezette jobboldalához kötődött, kizárták a főiskolai tanulmányokból. Ipari tanulónak iratkozott, és 1952-ben vasesztergályos szakmai bizonyítványt szerzett. Ezt követően intenzív nyelvtanulással egybekötve befejezte a középiskolát, 1953-ban ún. szakérettségi vizsgát tett. Még ebben az évben felvételt nyert az Eötvös Loránd Tudományegyetemre, ahol 1957-ben vette át magyar–angol szakos középiskolai tanári diplomáját.

Általános, majd középiskolában tanított Újpesten, közben fordított és írt. Első műfordításkötetei 1958–59-ben jelentek meg (James Joyce és Dylan Thomas művei), első verseskönyvét (Ajtófélfámon jel vagy) 1963-ban adta ki a Magvető Könyvkiadó. Az 1960-as években indult prózaírói munkája (Glogovácz és a holdkórosok, 1966).

1963-ban elhagyta a tanári pályát, előbb újságíró volt a Magyar Rádió külföldi adásainak szerkesztőségében, majd az Élet és Irodalom rovatvezetőjeként dolgozott 1973-ig. 1973–74-ben ösztöndíjjal egy évet töltött az Egyesült Államokban az Iowai Egyetem nemzetközi íróprogramjának résztvevőjeként. (1974 óta tiszteletbeli tagja az Iowai Egyetemnek.) Hazatérve a Szépirodalmi Könyvkiadó szerkesztője lett, majd 1977–88 között a Nagyvilág című világirodalmi folyóirat rovatvezetője volt. 

Közben, 1975-ben angol és amerikai költészetet tanított a szegedi József Attila Tudományegyetemen. 1979-ben az ELTE Bölcsészettudományi Karán angol–amerikai–afrikai irodalomból doktorált. 1992-ben meghívást kapott az ELTE Angol Irodalmi Tanszékére, ahol a doktori képzés keretében W. B. Yeatsről vezetett szemináriumot, és magyar műfordítás-történetet tanított 2003-ig.

Műfordítói és kutatói munkájának találkozásából születtek műelemző tanulmányai, önálló tanulmány- és esszékötetei, mint a Költészet és veszélytudat (Christopher Okigbóról, a biafrai háborúban elesett klasszika-filológus afrikai költőről) és a Nyugat magyarja (esszénapló William Butler Yeatsről).

Életművének legdúsabb ága a lírai költészet. 2006-ig 14 verseskönyve jelent meg, köztük hat gyűjteményes válogatás, mindig új művekkel, ciklusokkal kiegészülve (Válogatott szerelmeim, Árnyékváros, Királyok földje, A barbárság éveiből, Carmen lugubre.) Költői ízlését, belső szemléletét érzékelhető módon alakította az angolszász és a kelta hagyomány, de emellett kezdettől erősen vonzódott az antikvitáshoz, a latinon csiszolódott poétikai–grammatikai igényességhez. Az 1966-os első kivételével regényei összetartoznak, egy önéletrajzi fogantatású, de fikciós elemekkel átszőtt, laza tetralógia darabjainak tekinthetők. Közülük az első 1973-ban jelent meg (A tolmács), az utolsó pedig 2000-ben (Őrizetlenek).

Valamennyi regényre jellemző a központi szereplő nézőpontjának következetes érvényesítése, egy kivételével egyes szám első személyű elbeszélőjük van, s mind a négynek a főhőse erőteljesen megrajzolt nőalak.

A prózai és a költői életmű egységet alkot, a verseskötetek és a regények egymásra vetülve adják ki írói világának hiteles képét. Ezt egészítik ki esszéisztikus igényű, egyedi műfajú memoárjai: egy riportnapló, egy esszénapló és egy tárcanapló.

Munkásságának markáns területe a műfordítás. Többnyire verseket fordít, de emellett drámát, regényt, novellát is. Elsősorban a brit, amerikai és afrikai irodalom közvetítője. Az angol mellett francia, német, orosz és bolgár nyelvű verseket is tett át magyarra, és angol közvetítéssel vagy nyersfordítás alapján több más nyelvű művet is.

Tagja a Szépírók Társaságának és a PEN Club magyar tagozatának. 1998-ban tagjai sorába választotta az MTA Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiája, 2000-ben pedig a Digitális Irodalmi Akadémia. Tevékenységét többek között József Attila-díjjal (1977, 1987), Déry Tibor-díjjal (1985, 1996), Füst Milán-díjjal (1994), Getz-díjjal (1996), Kossuth-díjjal (2000) és Prima-díjjal (2010) jutalmazták.

Városalapítás

Aeneas álma

A harcokban elcsigázott tábor

elaludt az ital mámorától.

S testvére az édes pihenésnek,

értékes ajándéka az Égnek,

túl küzdelmen, véren és halálon:

tagjaikra ráborult az álom.

Úgy tűnt nekem az álom ködében,

mintha Hector kerülne elébem,

szomorúan, bő könnyeket ontva,

kettősfogat által meghurcolva,

mocskosan, mint egykor, véres földtől,

lábai dagadtak a gyeplőtől.

Ó, mennyire más volt Hector régen!

Mikor Achilles öltözetében

tért vissza, vagy mikor hajigálta

tüzét görögök hajóhadára

s vérben ázott haja és szakálla,

úgy vigyázott Trója ős falára!

S míg arcomon pereg könnyek árja,

e szavakat intézem hozzája:

„Ó, te trójaiak szemefénye,

megmaradt híveidnek reménye,

kinek jövetele végső vágyunk,

ó, hős Hector, mely partokról várjunk?

Ősi városunknak pusztulása,

a tieidnek sok véres gyásza

s a harcok kimerítettek minket –

hadd emeljük rád fáradt szemünket!

Hol van derült arcod, vidám ajkad,

s mit jelentsenek e sebek rajtad?”

Ő nekem, ostoba kérdezőnek,

e szókat sóhajtotta, mint jönnek:

„Menekülj, istennő ivadéka!

jaj, ne légy a lángok martaléka!

Falainkon ellen lobogója,

ledőlt magas csúcsairól Trója!

Eleget áldoztunk a hazáért,

sokat tettünk Priamus királyért,

s hogyha a vár védhető lett volna,

s nem lett volna bekerítve Trója,

még ha elbánnak is seregemmel,

védtem volna tulajdon kezemmel…!

A holt város, míg belép a sírba,

házi isteneit, ím, rád bízza.

Szent tárgyakkal együtt vidd el gyorsan,

hogy együtt dacoljatok a sorssal,

s amikor a tengert bejártátok,

ezekkel alapítsd meg a Várost.”

Így szólt, aztán bement a szentélybe,

s kisvártatva kihozta az éjbe

a szoborrá formált Vesta-szüzet,

papi fátylat és az örök tüzet.

Ez történvén, eltűnt látomásom,

s hirtelen felriadva, azt látom,

szerencsétlen álmom vált valóra:

lángokban áll édes hazám, Trója!

1949–1950 (Árnyékváros)

Üdvözlettel

Forrás: MTVA és PIM.hu