Vertel József grafikusművész

Szép Magyar Szó.

 

 

1.rész.

Szép Magyar Szó címmel  irodalmi sorozatot indítunk amelynek célja hogy lehetőséget adjunk  új és talán kevésbé ismert művészeik számára.


Hiszem hogy az ilyen kezdeményezések lehetőséget adnak a szellemi és lelki megújulásra amennyiben a világban és a szűk környezetünkben egyre jobban eluralkodó krízishangulat közepette képesek vagyunk meglátni a saját kultúránkat és annak szépségeit.

 

Sorozatunk első művészeként, nagy örömömre szolgál bemutatni:

 

 

Rohács Sándor

 

költőt

 

 

Rohács Sándort szeretném bemutatni a saját szavaival a napokban megjelent Mennyit Ér? című verseskötetével kapcsolatban.

 

 

"Ezt a kis művet szeretettel ajánlom mindenki számára, mivel gondolatok, érzések, érzelmek rövid kis összeállítása.

 

Szeretném ha mindenki olvasná, tanulmányozná és elgondolkodna rajta. A visszajelzések nekem nagyon fontosak, hiszen úgy gondolom hogy a mindennapi életünket foglalkoztató örömök és fájdalmak vannak szavakba, versekbe foglalva.

 

Bízom benne hogy segítségével megoldást, egyfajta összefogást egy szebb és harmonikusabb országot, Európát és világot tudunk teremteni.

Verseimet tiszta szívemből és lelkemből írtam.

Köszönöm mindenkinek aki csak olvassa és megérti ezen sorokat."

 

 

 

 

 

Rohács Sándor

 

 

Mennyit Ér?!

 

Mennyit érek én gyermekeim nélkül?
És mennyit érek majd szerető kedvesem nélkül?
Mond mennyit érek, ha majd szívemből szeretek?
Mondjátok mennyit érünk ha nem lesz már szeretet?

Mennyit ér a kert ha nem nő benne virág?
Mennyit ér az erdő ha nincsenek benne fák?
Mond mennyit ér az égbolt fodros felhők nélkül?
Mondjátok mennyit ér a föld, szorgos paraszt nélkül?

Mennyit ér a vulkán izzó láva nélkül?
Mennyit ér a folyó széles medre nélkül?
Mond mennyit ér a nap mi nem reánk ragyog?
Mondjátok mennyit ér majd hazánk ha nem lesznek Magyarok?

Mennyit ér a száj, mely szólni már nem mer?
Mennyit ér a madár, ki repülni sem mer?
Mond mennyit ér a tűz, mi fényesen lobog?
Mondjátok mennyit ér a tenger, hogyha nem háborog?

Mond mennyit érnek azok, kik házaink elveszik?
És mennyit ér majd fejem, mikor ők bitó alá teszik?
Mond ennyit ér majd, sok utcára tett ember?
Mondjátok mennyit érnek ők, karjukban éhező gyermekkel?

Mond mennyit érnek az apák, kiknek már nincsen hitük?
Mond mennyit érnek az anyák, kiknek nem lehet gyermekük?
Mond mennyit érek én akkor ha nem leszek?
És mondjátok mennyit ér a világ, ha már nem lesznek emberek?

 

Az utazó

Egyszer álmomban csodás dolgot tettem,
batyut vettem vállamra és útnak eredtem.
Mentem én át hegyeken, völgyeken
átkeltem folyókon, zord és vad tengeren.

Szárnyaltam az égen mint a szabad madár,
merre szívem vitt, nem volt semmi határ.
Jéghegyeket másztam mint a jegesmedve,
kicsit vacogva, s olykor dideregve.

Eljutottam messze el a nagy semmibe,
egy hatalmas sivatag kellősközépibe.
A nagy melegtől igen szomjas lettem,
mély gödröt ásva, én vizet teremtettem.

Tovább mendegélve Egyiptomba mentem,
s a piramisokat én jól szemügyre vettem.
Tetejére mászva úgy érzem hogy inog,
hogy hogyan került ide, ez még ma is titok.

Elmentem én hát a vadaknak tájára,
elmentem én a messzi szavannákra.
Hol az antilop, a zebra, és a kismalac is túr
ott ahol bizony, az oroszlán az úr.

De estére elfáradtam, és lassú lett a léptem,
a napot a hold váltja odafenn az égen.
Vékony ágakból kicsi ágyat vetek,
s lapulevélre lehajtom a fejem.

Ám reggel mikor újra felébredtem,
e hatalmas útról én mélyen elderengtem.
Mert láthatok én bármi csodásat és szépet,
mindig lesz egy hely mely számomra oly édes.

Lássanak hát csodát,
a kicsik és nagyok
Magyarország hahó!
Újra itthon vagyok.

 

Rohács Sándor.

 

 

 

 

 

Kellemes hétvégét kívánok!

 

 

 

 

Üdvözlettel

 

Böröczky Ferenc