Vers Mindenkinek

Nemes Nagy Ágnes

Budapesten született 1922. január 3-án, ugyanitt halt meg 1991. augusztus 23-án. Mindvégig eredeti nevén publikált. Házasságkötésétől kezdődően a hivatalos iratokban dr. Lengyel Balázsné néven szerepelt. 1944 áprilisában kötött házasságot Lengyel Balázs író–szerkesztő–kritikussal. 1958-ban elváltak, de munkatársi, szellemi életközösségük a további évtizedekben is megmaradt.

Költői munkája mellett a magyar esszéirodalom kimagasló művelője volt. 1975-től kezdődően több kötetben publikálta esszéit, verselemzéseit és a vele készült interjúkat. Önálló kötetet szentelt Babits Mihály költői portréjának (1984: A hegyi költő). Műelemzései, a költészet rendeltetéséről, a vers belső természetéről szóló írásai a szakszerűség és az érzékletes, sőt élvezetes eleven szemléletesség példái, a tárgyszerűség és személyesség finom ötvözetének mintái.

Az író díjat, kitüntetést keveset kapott. Fiatalon, első kötetével elnyerte a Baumgarten-díjat (1948), első válogatott kötetéért kapta a József Attila-díjat (1969) és életművének elismerésére a Kossuth-díjat (1983). Halála után, 1997-ben Lengyel Balázzsal közösen megkapta Izrael Állam „Yad Vashem” kitüntetését, mert a Holocaust idején azon bátrak és igazak közé tartozott, akik biztonságuk kockáztatásával védték, bújtatták és mentették az üldözötteket.

1946-ban lépett be a Magyar Írószövetségbe, később tagja volt a Magyar P.E.N. Clubnak is. Élete utolsó évében meghívott alapító tagja lett a Magyar Tudományos Akadémián belül szerveződő Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiának.

1998-ban a Pro Renovada Cultura Hungariae Alapítvány Nemes Nagy Ágnes Emlékdíjat alapított a magyar esszéirodalom legjobbjainak elismerésére, a díjat először 1999-ben ítélték oda három személynek.

Nemes Nagy Ágnes

A reményhez

Nyár van. Tán nem kell így szorongani.

A keserűt majd egyszer kiokádjuk.

Ily keserűt nincs mód kimondani,

hisz keskenyebb a torkunk, mint az ágyú.

De mégis élünk. Igy harmincöt évre

(nincs több előttünk) arra kés a lét,

hogy belevágjunk egyszer már: mi végre

születtünk, és ha meghalunk, miképp?

Nem kevesebbre kényszerít az undor.

Selyemcafatra vágytunk délután,

és estére már mohón-zárt fogunktól

csikorgott minden hajókaraván.

Vagy teleszítt szivacsként nyúlva, resten,

míg álomragacsos elménk simít,

tapasztgattuk a kielégületlen

önérzet meddő kínjait.

Rohadt ereszként csordulunk a bűntől.

De mégis élünk. Védjük tán a házat?

De mégis élünk. Szűkülő szemünktől

Képet kiván talán egy messzi század?

A filológus méri majd le részünk?

Kezével együtt sarjad már a kés?

S a mozdulat talán, hogy szembenéztünk,

A feltámadás, vagy a feledés?

Igazság? Hová nyujtózunk e szóval?

Ropogtatjuk, mint izmot ifju csont,

s a jövendő a magáért-valóval

egy mozdulatban, ívben összefont.

A mozdulat – hisz így vált egyenesre

hajdan az ősi, vízszintes gerinc,

a mozdulat rántotta feszesebbre

az ereket, az ifjú szív kering –

az ifjú szív? – igen, az ifjú szív,

a szellem első, pontos lobbanása,

mikor majd rezdül a csigolya-ív,

s mi is rezgünk, új kocsonyákba ásva,

s a szó egy cseppel túlcsordul a vágyon,

s a nyelv, mint lángnyelv, rezzen, sistereg,

s megszületünk. Megszületik a szájon

örökségünk, reményünk: ismeret.

A női táj

Oly engedékeny, lágy e tájék,

simítható és bontható.

Térde között kíváncsi sikló

villódzik át: a nagy folyó.

Sokezer év dicsérte lággyá

a sűrű völgyet, dús hegyet –

zavartan állok, nézelődöm:

e női tájban mit tegyek?

A Balti-tenger mossa lábát,

haját a tyrrheni-habok,

de mégis síma köldökénél

egy másik tájra gondolok:

hol teknősbékákat nevelnek,

hol minden magasabbra nő,

hol óriási kaktusz-ágról

vörös virágot szív a hő,

a kölykök szúnyogon repülnek,

hol vág a sás és vág a fény,

hol minden éles, mint az elme,

s minden meleg, mint egy növény,

s estefelé a fák moháján

a méznél sűrűbb méz csorog,

s a tóban térdemig csobognak

a langyos, zöldes csillagok,

s az iszapnál forróbb iszapban

álmában szortyan, túr a rák –

s kinyílik vállamon a szellem,

mint jóllakott virág.

Vers Mindenkinek, egy olyan sorozat amely azt a célt szolgálja hogy egy hosszú hét után, péntek este egy verset olvasva kikapcsolódjunk és hogy a költészet és szeretete ne csak egy napra korlátozódjon le.

Kellemes hétvégét minden kedves tagunknak.

Üdvözlettel

Böröczky Ferenc

Forrás: PIM