Népi Hangszerek

Márk Tivadar

 

Márk Tivadar Kossuth-díjas jelmeztervező, kiváló művész, az Állami Operaház mesterművésze 105 éve, 1908. május 11-én született.

A Kossuth-díjas, kiváló művész, az Operaház örökös tagja és a Mesterművész-cím birtokosa volt, aki szinte az utolsó évekig fáradhatatlanul dolgozott, hatalmas életművet hagyott maga után. Budapesten született, és előbb tanulta meg nagymamájától a hímzés csínját-bínját, mint hogy írni-olvasni tudott volna. Testvérével, Edittel napokig tudtak egyvégtében "jelmezbálost" játszani. "Nagy előszobaszekrényünk volt otthon, tele régi ruhákkal, viganókkal, bukjelszoknyákkal, malaclopókkal és hasonlókkal. Ha nem volt pénze újakra, anyám ezeket alakíttatta át. Húgommal az volt a legkedvesebb játékunk, hogy felöltözzünk ezekbe a furcsa ruhákba. Nagyapám csóválta is a fejét: mi lesz ebből a fiúból?"

A Fasori Evangélikus Gimnáziumban érettségizett, majd az Iparművészeti Iskola textiltervező tanszakán és az ELTE művészettörténet szakán folytatott felsőfokú tanulmányokat. Hat nyelven beszélt, olvasott, a nyelvtanulást tartotta a legfontosabb eszköznek arra, hogy a világból, a szakmából ötletet, ismeretet szerezzen. 1932-ben készült el diplomaterve, a Liliomfi, és annyi vázlatot készített, hogy kitapétázhatta volna velük a szobáját. Tanárainak annyira tetszettek tervei, hogy 1933-ban ő kapta meg Budapest Székesfőváros és a Főiskola egyéves ösztöndíját. Zsindelyné Tüdős Klára, a Magyar Királyi Operaház jelmeztárának vezetője munkát ajánlott neki, Mark Tivadar pedig jelmeztárosként és jelmeztervező asszisztensként munkába is állt. Nem kellett hozzá hosszú idő, hogy munkahelye, a Radnai Miklós igazgatásával virágkorát élő Operaház, a második otthonává váljon.

 

Radnai nevezte ki a művészt az Operaház jelmeztervezőjévé 1934-ben. Első produkciója, Musszorgszkij Hovanscsinájának jelmezterve már átütő sikert aratott. Ettől kezdve évtizedeken át úgyszólván valamennyi opera és balett jelmezeit ő tervezte páratlan technikai és tárgyi felkészültséggel, a rendező és a díszlettervező elképzeléseihez alkalmazkodva. Vallotta, hogy aki jelmezeiben színpadra lép, annak eredeti testi adottságaitól függetlenül gyönyörűnek kell lennie, ezért arra törekedett, hogy a művész csodaszép hangjához méltó külsővel, teljes fegyverzetben jelenhessen meg. A jelmezt a szereplő művész lelki ruhájának tekintette. Másik alapelve az volt, hogy a ruhának a színpadon kell mutatnia, ezért mindenféle festett papír-, bőrdíszítés, műanyag ékszer, rátét megengedett.

 

Magát szellemesen "a világ legjobb ortopéd szabójának" vallotta. További fortélyai közé tartozott, hogy silány anyagokból is mutatósat tudott varázsolni speciális festéssel. A balett tervezését tartotta a legnehezebb feladatnak. Operaházi munkáin kívül valamennyi fővárosi színház és különböző szabadtéri színpadok (Margitsziget, Szegedi Szabadtéri Játékok, Szombathely, Fertőrákos, Tata) számára készített jelmezterveket. A szabadtéri előadásokat azért szerette nagyon, mert egészen más nagyságrendben gondolkodhatott, hiszen a nyitott terek nagyobb tömegek mozgatására adtak lehetőséget.

 

Hamar felfedezte a filmgyártás is, több mint húsz film jelmezeinek tervezésére kérték fel, közöttük olyan produkciókhoz, mint a Ludas Matyi, Déryné, Gábor diák, Szegény gazdagok, Pacsirta, Háry János. A filmek jelmeztervezése során éppen az ellenkezőjére törekedett, mint a színpadi tervezés esetében. Míg ott az illúziót akarta megteremteni, itt a valóság megalkotása volt a cél, hiszen a kamera elárulja a legkisebb csalafintaságot is.

Rugalmassága révén megtalálta a hangot a fiatalabb generációval is, tanított az Iparművészeti és a Zeneművészeti Főiskolán, tárgyi és technikai felkészültség, páratlan anyagismeret, alkalmazkodóképesség és arányérzék jellemezte.

Munkája elismeréseként 1952-ben Kossuth-díjjal, 1969-ben Érdemes művész-díjjal tüntették ki. Életmű-kiállítása a Bajor Gizi Színészmúzeumban volt látható 1992-ben. 2003-ban Mesterművész-díjjal jutalmazták. A művész 2003. szeptember 27-én hunyt el. Emlékére alapították 2005-ben a Márk Tivadar-emlékplakettet.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A képek címei fentről lefelé haladva: Holdbéli csónakos jelmezterv, Háry János, Szinetár Miklós rendezésében 1964, Boris Godunov 1976, Pillangókisasszony Nádasdy Kálmán rendezésében 1934.

 

 

 

 

Üdvözlettel

 

 

 

Böröczky Ferenc

 

 

 

 

Forrás MTA