Népi Hangszerek

Gobbi Hilda

Gobbi Hilda Kossuth-díjas színésznő, kiváló művész 100 éve, 1913. június 6-án született.

Az apai ágon olasz származású színésznő Budapesten született. A putnoki Gazdasági Felső Leánynevelő Intézet után a Pázmány Péter Tudományegyetem Botanikus Kertjének gyakornoka, majd 1932 és 1935 között a Színművészeti Akadémia ösztöndíjas növendéke volt. Az oklevél megszerzése után a Nemzeti Színház szerződtette, 1959-től a József Attila, 1971-től ismét a Nemzeti, 1983-tól haláláig a Katona József Színház tagja volt.

Apja kitartóan igyekezett megakadályozni, hogy az egykori középpolgári család gyermeke színésznő legyen, ám A Sasfiók premierje után lányának küldött sürgönyében ez állt: "Elismerem, győztél! Apád."

Gobbi Hilda azon kevesek közé tartozott, akik nem takarékoskodtak erejükkel, hanem hívatásukon túl is állandó cselekvési lázban égtek, nemcsak beszéltek, hanem maguk is sokat tettek környezetükért.

1945 előtt részt vett a munkásszínjátszásban, majd az ellenállási mozgalomban. A II. világháború után fizikai munkával járult hozzá a Nemzeti Színház újjáépítéséhez, a munkás- és parasztszármazású színinövendékek számára megszervezte a Horváth Árpád Kollégiumot, az idős és magányos színészek számára pedig a Jászai Mari és Ódry Árpád Színészotthont. Ő hozta létre, majd folyamatosan bővítette a Bajor Gizi Színészmúzeumot a névadó pályatárs egykori villájában. 1977-ben az ő kezdeményezésére bontakozott ki mozgalom a Nemzeti Színház felépítésére, majd 1987-ben pénzgyűjtési akciót is indított a nemes cél érdekében. Tanított az Országos Színészképző Iskolán, vezetője volt a Nemzeti Színház stúdiójának.

Drámai művekben és vígjátékokban, filmen és színpadon egyaránt számtalan szerepet alakított sikerrel. Színpadi szerepei közül három emlékezeteset kiemelve, volt Mirigy a Csongor és Tündében, Gertrúd a Hamletben, Aase a Peer Gyntben. Az 1959 nyarán indult rádiós családregény, a Szabó család pedig olyan sikeres volt, hogy hamarosan ő lett mindenki "Szabó nénije", ahogy többször is beszámolt róla, az utcán gyakran így szólították meg.

949-ben megkapta a Kossuth-díjat, 1950-ben az Érdemes Művész, 1955-ben a Kiváló Művész kitüntetést. 1965-ben, majd 1973-ban a Munka Érdemrend Arany fokozatát vehette át, 1983-ban a Magyar Népköztársaság Zászlórendjével, 1988-ban, 75. születésnapja alkalmából a Magyar Népköztársaság babérkoszorúval ékesített Zászlórendje kitüntetéssel jutalmazták. 1982-ben jelent meg Közben... című önéletrajzi kötete, amelynek szívhez szóló részei leginkább az emberek és a színház szeretetéről tanúskodnak. "Az én családom meghalt, megszűnt, nincs, elvitte az idő - de kárpótlásul egy el nem múló, örökké élő család tagja lettem: a Színházé!" - mondta az újságíróknak, ha magánéletéről faggatták. Soha nem ment férjhez, gyermeke sem született.

1988. július 13-án halt meg, végakaratának megfelelően vasládába helyezett hamvai mellé színésztársai egy csomag fűmagot, Imperial versenyló patkóját és visegrádi villájának egy tégladarabját tették, mert egyik utolsó interjújában ezeket említette arra a kérdésre, mit vinne magával a földi létből a Styx túlpartjára.

A végakarata szerint alapított Aase-díjjal az emlékezetes percek, pillanatok, szavak, mozdulatok "főszereplőit", az epizodistákat ismerik el. 2001-ben a MASZK Színészkamarai Egyesület és a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma közösen alapította a Gobbi Hilda- díjat, amelyet a Színházi Világnap alkalmával adnak át az arra érdemes művészeknek. A Nemzeti Színház parkjában szobor és a nevét viselő Stúdiószínpad örökíti meg a nemzet színházáért küzdő és tevő színész emlékét.

A színésznő születésének 100. évfordulója alkalmából Gobbi Hilda-emlékévet tart az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet (OSZMI). Az eseménysorozat keretében kiállítások, beszélgetések, vetélkedő és kirándulás is várja az érdeklődőket.

Üdvözlettel