Népi Hangszerek

Ámos Imre

Ámos Imre (Nagykálló, 1907. december 7. – Ohrruf, (Németország), 1944) festőművész, Anna Margit festőművész férje.

A Műegyetemen, majd a 1929 és 1935 között a Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskolán tanult, ahol Rudnay Gyula volt a tanára. 1931-től kezdve szerepelt kiállításokon, gyakran feleségével együtt. 1936-ban a Képzőművészek Új Társasága (KUT) választotta tagjává. Ettől fogva minden nyáron Szentendrén alkotott. 1938-ban a Nemzeti Szalon tagja lett. Kezdetben a posztimpresszionizmus (Rippl-Rónai József és a Nabis-csoport hatása) volt jellemző művészetére. 1937-ben Párizsban járt, ahol megismerkedett Marc Chagall-lal. 

Ettől kezdve művészetére az álomszerű ábrázolás, a második világháború alatt pedig a rettegés, a félelem megjelenítése vált jellemzővé. 1940-től haláláig – kisebb megszakításokkal – munkaszolgálatos volt. 1944 nyarán Németországban, feltehetően egy szászországi táborban halt meg. (Halálának pontos időpontja nem ismert.)

Emlékkiállítását 1958-ban rendezték meg a Magyar Nemzeti Galériában, majd Szegeden, Pécsett és Győrött is bemutatták képeit. Legtöbb műve Szentendrén tekinthető meg az Ámos Imre – Anna Margit Emlékmúzeumban, felesége festményeivel együtt, illetve szülővárosában, Nagykállóban az Ámos Imre Képtárban, valamint a Deák Gyűjteményben Székesfehérvárott és a Magyar Nemzeti Galériában, Budapesten. Ámos Imre 100. születésnapján kiállítás a debreceni MODEM-ben. Ámos Imre 105. születésnapja alkalmából Ámos Imre és a XX. század - kortárs összművészeti kiállítás címmel kiállítás Szentendrén, a Régi Művésztelepi Galériában, a dunaszerdahelyi Kortárs Magyar Galériában, a Pécsi Fő téri Galériában, a berlini Magyar Intézetben és a budapesti Rumbach utcai zsinagógában a Magyarországi Evangélikus Egyház és az Asztali Beszélgetések Kulturális Alapítvány szervezésében.

Festő égő ház előtt

Ámos művészetében a harmincas évek vége felé kapott új jelentést a gyerekkori élményei révén a haszid zsidó kultúrából táplálkozó szimbólumrendszere. Ennek a változásnak a hátterében a történelem egyre fenyegetőbb eseményei álltak. Ámost ekkor hívták be először munkaszolgálatra, a festmény készülésének körülményeiről naplójában is beszámol, arról, hogy miként próbál - a képen látható festőhöz hasonlóan - festés közben nem tudomást venni a körötte zajló katasztrófáról. A helyszín Szentendre, a Duna-parti kisváros szűk utcáinak és dülöngélő házainak meseszerű világa.

 Ebben az idilli közegben gyakran megjelenik maga a művész, akinek kiszolgáltatott alakja körül egyre szaporodnak a jelképes motívumok. A kertben dolgozó festő mögött álló ház teteje alól lángnyelvek csapnak fel, de a háznak támasztott létráról senki sem oltja a tüzet, a hátat fordító szárnyas angyal a háztető előtt lebegve inkább távozni, mintsem segíteni látszik.

 A drámai hangulatot a sötét tónusú színek, a vörösök, kékek és zöldek visszafojtott kontrasztja sugallja. A magára maradt figura megmerevedett mozdulata tehetetlenséget sugároz, görcsösen felfelé fordított maszkszerű arcán értetlenség tükröződik. Ámos az életéből hátralévő pár évben készült képei egyre sötétebb apokaliptikus látomásokban vetítik előre a kikerülhetetlen pusztulást.

Ámos Imre festőművész alkotásaiból nyílik kiállítás a berlini a Collegium Hungaricumban, 2013. június 17-én hétfőn. A kiállítást Fabiny Tamás evangélikus püspök nyitja meg. A kiállítás fővédnöke: Schweitzer József nyugalmazott országos főrabbi. A kiállítás védnökei: Fabiny Tamás evangélikus püspök és Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát. A kiállítás Ámos Imre életművéből kiindulva kíván kortárs reflexiókat bemutatni, továbbá az életműből és élettörténetből adódó, a XX. századra és jelenünkre irányuló kérdéseket feltenni.

Üdvözlettel

Forrás: Wikipédia, Képek: MNG.hu és  Terminart.com