Népi Hangszerek

Erkel Ferenc 

Erkel Ferenc zeneszerző, karmester, zongoraművész, pedagógus, a magyar nemzeti opera megteremtője 120 éve, 1893. június 15-én halt meg.

Erkel 1810. november 7-én, Gyulán született német eredetű zenészcsaládban. Gimnáziumi és zenei tanulmányait Nagyváradon, majd Pozsonyban végezte, ahol egész életére meghatározó élményt jelentett számára Bihari János verbunkos zenéje és a vendégként fellépő Liszt Ferenc virtuóz zongorajátéka. Tizennyolc évesen került Kolozsvárra zenetanárnak, az erdélyi városban "remekjátszó hangászművészként" (azaz zongoraművészként) és zeneszerzőként is ismert lett, kompozícióiba a polihisztor Brassai Sámuel bíztatására emelt be magyaros motívumokat.

A reményteljes ifjú 1835-ben a Budai Magyar Színjátszó Társulathoz szerződött karmesternek, ahonnan hamarosan a Pesti Magyar (1840-től Nemzeti) Színházhoz hívták, ahol 1838 januárjában vezényelt először. 1840-ben került színre első operája, a Bátori Mária - érdekesség, hogy ennek színlapján szerepelt először a Nemzeti Színház felirat. Későbbi műveihez hasonlóan már ez is a magyar történelemből merítette témáját - igaz, nem a hivatalosságnak megfelelő módon. Ez a "szokása" megmaradt, ahogy később báró Podmaniczky Frigyes, az Operaház intendánsa szemére is vetette az idős Erkelnek: "Annyi dalműve közül egy sem volt, amelyet valamely ünnepélyes alkalommal elő lehetett volna adni... Király- vagy királynégyilkolás, az aristocratia elleni zendülés, nemzetiségi harcok s torzsalkodás nélkül nem lehetett egyetlen librettója sem".

1843-ban nem indulhatott a Szózatra kiírt pályázaton, mert a zsűri tagja volt, de Egressy Béni kompozícióját ő hangszerelte zenekarra. A következő évben megnyerte a Himnusz megzenésítésére kiírt pályázatot, nemzeti imánkat azóta is az ő zenéjével énekeljük. A fanyalgó Honderű ugyan akkor azt írta: "a Hymnus szelleméhez alkalmazott templomi zene... a nép ajkán visszhangra nem fog találni", de nem lett igaza.

Erkel első igazán jelentős operája, egyben az első igazán magyar nemzeti opera, a Hunyadi László 1844-ben született. Ebből énekelték 1848. március 15-én este a Nemzeti Színházban a Meghalt a cselszövő című kórus részt.

A szabadságharc leverése utáni időszak a személyes csapások miatt is élete legnehezebb időszakának bizonyult: elvesztette édesapját, lányát és öccsét, házassága felbomlott, a zeneszerző komorrá és rideggé vált. Ezekben az években a pesti sakk-kör és a Filharmóniai Társaság életre hívásán fáradozott, az elsőt nem engedték a Bach-huszárok, de a zenei társulat 1853-ban megkezdhette működését.

A hallgatás évei 1861-ben értek véget, amikor színre került a Katona József drámája alapján, Egressy Béni szövegkönyvére készült Bánk bán. Legnagyobb történelmi operánk bemutatója hatalmas siker, egyben az önkényuralom elleni demonstráció lett, Bánk Hazám, hazám című áriája szinte önálló életre kelt. Erkel későbbi operái, a Sarolta, a Dózsa György, a Brankovics György, a Névtelen hősök már korántsem tettek szert ilyen népszerűségre; utolsó befejezett dalművét, az István királyt 75 éves korában mutatták be az újonnan felépült Operaházban.

Erkel karmesterként Beethoven, Liszt, Wagner műveit vezényelte a magyar közönségnek, zongoristaként ő játszotta itthon elsőként Chopin e-moll zongoraversenyét. 

Kölcsey Ferenc, Erkel Ferenc: Magyar Himnusz

Katona József, Erkel Ferenc: Bánk Bán, Hazám, Hazám

1865-ben az országos daláregylet "örökös főkarmesterévé" választották, az 1875-ben Liszt Ferenc elnökletével megnyíló Zeneakadémia első igazgatójaként kilenc tárgyat oktatott, olykor Lisztet helyettesítve. Érdekesség, hogy emellett sakkozóként is ismert és elismert volt. Karmesteri működésének ötvenedik évfordulóját fényes külsőségek közepette ülték meg, utoljára 80. születésnapján lépett színpadra, Mozart d-moll zongoraversenyét játszotta.

Üdvözlettel

Forrás: MTVA