Zetelaka Székelykapuk
A népi alkotómunka remekműveihez tartoznak a székelykapuk. Tulajdonképpen a székely nép kebléből fakadó szimbólum rendszereit foglalja egybe. Alkotások, amelyek meghatározóak az udvarhelyszéki székely falvak építészetében, arculatában. Időtlen időket átélt, több generáció járt ki - be alatta. Társadalmi élettevékenységünk a kapun keresztül zajlik, innen lépünk ki az „életből" egy közösségi életbe és ezen térünk vissza szereteteinkhez. Közös örökségünk, otthonunk, szülőfalunk kincse, melyet ismernünk, ápolnunk s továbbadnunk kell.
Zetelakán 151 családnak van nagy „kötött nagykapuja".Hat régi kapu nincs eredeti helyén, a falu különböző helyén vannak kiállítva, illetve a közeljövőben állítódnak
Csergő Bálint (1977) statisztikai adatai alapján tudjuk, hogy 430 székelykapu volt Zetelakán. 2008-ban a székelykapuk adatbázisának elkészítésekor ezekből a kapukból mára csak 130 kapu áll helyén, azaz a régi kapuk közel 75%-a tűnt el 30 év alatt.
- a galambdúcos udvarhelyszéki székelykapu szerkezete -
- Tető nyárs
- zsindelytető
- galambdúc
- kapuzábé
- kontyfa
- hónaljkötések
- kaputükör, kapucímer
- kis nyiló
- nagy nyiló
- palmetta
- festett-faragott rozetta
- peremdízsek
- kezdő motívumok a zábén
- indák, életfa
Kaputükör
Kapuláb
Kötőgerenda
A székelykapukra vonatkozó szakirodalom vizsgálataira támaszkodva a legrégebbi kapu Zetelakán, amiről említést tesz a szakirodalom 1807- ből való. Huszka József a kapu illusztrációját és feliratát is közli, egy díszes oszlopos székelykapu. A kontyfa kiskapu fölötti részén „Anno 1807 die 26 juni", a kiskapu ívén: „A bejövönek szállás a kimenőnek békesség". A nagykapu ívén pedig a következő volt olvasható : Ezen felálló kaput az Úristennek engedelméből építteté Nagy József és felesége Bíró Borbára asszony. (Huszka József: A székely ház. Bp.1895). Ma már tudomásunk szerint nem létezik, a múzeumban pusztult el.
Székelykapu 1807- ből, Zetelakán (Huszka József: A székely ház. Bp.1895)
További régi zetelaki kapunk 1825 - ből való és a Csíkszeredai Székely Múzeum gyűjteményébe találjuk. Egy másikat pedig szakirodalomból ismerjük, ma már nem tudunk róla. Felíratát és képét Huszka könyvéből ismerjük. „ Építették Bethlenfalvi Pál István és Biró Mária aszony Anno 1825-dik junii"
Székelykapu 1825-ből Zetelakáról. (Huszka József: A székely ház. Bp.1895)
1829- ből származik a lebontott oszlopos székelykapu. 1835-re datálható az eredeti helyén álló Simma Béla portája előtt álló székelykapu (Zetelaka 1138).
A legrégebbi Zetelakán található székelykapunk 1829 - ben készült oszlopos díszítésű, pillanatnyilag lebontva őrzi a település. Motívumai nagy részét kiszedéses technikával faragták. Oszlopai finom megmunkálásúak. Oszlopfője tulipán kiképzésű, amely fölött a voluta (csiga) következik, majd a kis párkányzat fölött öt levélből álló mélyített, karéjos pálmadísz található. A kontyfát is gyönyörűen kifaragták, egy vaskos inda vezet végig ellentétes irányból a kontyfa közepéig. Érdekessége, hogy a motívumai közül néhányat negatív kiszedéssel alakítottak ki. Azaz nem az inda és a tulipán pereméről távolítják el a fát, hanem a virág és indák kiszedésével nyerik formáját. A kaputükör díszítése egy vaskos zsinórkeret, amelynek felső része kifele félkörívesen csipkézett. A zsinórozáson belül középen egy kereszt található kétoldalt két tulipánvégződésű inda, amely a kereszt felé hajlik. A tükör két szélén cserépből kiinduló tulipánban végződő inda látható. Számos rokonságot mutat a Zetelaka 1138. porta előtt álló kapuval. Nem zárható ki, hogy mindkét kapu egyazon mesterembertől származik, minden bizonnyal a fenyédi származású, de Zetelakára nősült Sándor Ferenc faragta. Egykoron a 291. házszámú porta előtt állt. Felirata a kaputükör alatt található: ISTEN SEGEDELMÉVEL ÉPÍTETTE EZT A KAPUT MÁTÉ JÁNOS FELESÉGÉVEL SÁNDOR BORBÁLÁVAL ANNO 1829. Motívumait akkoriban vörösre színezték.
A legrégebbi Zetelakán található székelykapunk 1829 - ben készült oszlopos díszítésű, pillanatnyilag lebontva őrzi a település. Motívumai nagy részét kiszedéses technikával faragták. Oszlopai finom megmunkálásúak. Oszlopfője tulipán kiképzésű, amely fölött a voluta (csiga) következik, majd a kis párkányzat fölött öt levélből álló mélyített, karéjos pálmadísz található. A kontyfát is gyönyörűen kifaragták, egy vaskos inda vezet végig ellentétes irányból a kontyfa közepéig. Érdekessége, hogy a motívumai közül néhányat negatív kiszedéssel alakítottak ki. Azaz nem az inda és a tulipán pereméről távolítják el a fát, hanem a virág és indák kiszedésével nyerik formáját. A kaputükör díszítése egy vaskos zsinórkeret, amelynek felső része kifele félkörívesen csipkézett. A zsinórozáson belül középen egy kereszt található kétoldalt két tulipánvégződésű inda, amely a kereszt felé hajlik. A tükör két szélén cserépből kiinduló tulipánban végződő inda látható. Számos rokonságot mutat a Zetelaka 1138. porta előtt álló kapuval. Nem zárható ki, hogy mindkét kapu egyazon mesterembertől származik, minden bizonnyal a fenyédi származású, de Zetelakára nősült Sándor Ferenc faragta. Egykoron a 291. házszámú porta előtt állt. Felirata a kaputükör alatt található: ISTEN SEGEDELMÉVEL ÉPÍTETTE EZT A KAPUT MÁTÉ JÁNOS FELESÉGÉVEL SÁNDOR BORBÁLÁVAL ANNO 1829. Motívumait akkoriban vörösre színezték.
A szakirodalomra és az összehasonlításokra alapozva Simma Béla portája előtt álló oszlopos székelykapu a legrégebbinek tartott, eredeti helyén álló kapu a faluba. (Zetelaka 1138. szám). Fényképe Huszka József művében is megjelenik. A régebbi felirata (már nem ovasható) Huszkától átvett adatok alapján: ISTEN SEGEDELMÉBŐL ÉPITETTE EZ KAPUT MÁTÉ IGNÁTZ FELESÉGÉVEL PÁL ANNÁVAL 1835 Die 31 Maji. Ma a feliratok közül csak a javítási év olvasható. UJITATOT 1911 JULIUS 19 ÉN. (a kapuzábén az udvar felől). Feltételezett készítője: Sándor Ferenc.
Huszka József könyvében megjelenő felvétel - 1893-ban, mai napig eredeti helyén álló zetelaki székelykapu Simma Béla(Zetelaka 1138 szám) tulajdonát képezi. Készült 1835- ben.
A kapuzábét közepén egy középen kivastagodó oszlop díszíti, amely alsó részén választóvonalakkal ellátott lábazati mintában kezdődik. Kétoldalt tulipánban végződő keskeny, mintegy 50 cm hosszan futó inda található. Az oszlop felső vége díszes oszlopfőben végződik, voluta és palmetta. A palmetta három levélből álló domborításos faragással alakítódott ki. A nagy hónaljkötések indával díszítettek, amelyek fölött terebélyes virágszirmokkal ellátott virágzat van vésve. A tükör hasonló kiképzésű, mint a lebontott 1829-ből származó székelykapu. A zsinór felső része ugyanúgy kifele félkörívesen csipkézett és kiterjed a kontyfára is. Közepén hatalmas kereszt, amelyet két tulipánban végződő inda vesz körül. A kapucímer zsinórán kívül, kétoldalt pedig cserépből kiinduló indás tulipán.
Tudomásunk szerint még létezett egy oszlopos székelykapu 1835- ből. Huszka József adataira támaszkodva tudjuk , hogy fehér ,vörös, kék, zöld színre volt színezve és faragójuk Kadicsfalviak voltak. Felírata: „ ISTEN SEGEDELMÉBŐL ÉPÍTETTE VASZI FERENC, FELESÉGE BIRÓ BORBARA EZT A KAPUT 1835 die 20 juny". A kontyfályán egykoron a készítőjük neve is belevésődőtt: CSINYÁLTÁK KADICSFALVI SÁNDOR FERENC MP. KOVÁCS PÉTER S.MIHÁLY GYÖRGY". Ma már nem tudunk a kapu létéről.
Székelykapu 1835- ből, ma már nem létezik
A székelykapuk a néprajzosok, történészek, művészettörténészek számára már a XIX. század végén a vizsgálatok fókuszában kerültek. Természetesen a kutatások, vizsgálatok nem csak a rendszerezésekre, a puszta leírásokra és illusztrációkra szorítkoztak, hanem annak eredetére is probáltak fényt deríteni. A XIX. század fordulóján a kutatók különböző közeli és távoli vidékek kapuival, művészeti alkotásokkal hozták kapcsolatba, összefüggéseket próbáltak teremteni a székelykapuk és a székely társadalom szerepe között. Később, a XX. század derekán egyre fontosabbá válnak a levéltári adatokra támaszkodott kutatások, eredményeik nagyrészt erre alapozottak. Huszka József a XIX. század elején a székelykapu díszítését a keleti kultúrákkal hozza kapcsolatba. A motívumaiban summér, babiloniai, kínai, főniciai hatásokat vél felfedezni. Szinte Gábor véleménye alapján a kapukat egykori „gyepűkapuknak" kell tekintenünk, amelyek a középkori magyar állam védő rendszerének kapui lehetek, vagy a templomok cinterem kapui. Viski Károly arra a következtetésre jutott, hogy a középkori várerődök kapujából származik a székelykapu. Szabó T. Attila megállapította, hogy a székelykapu az udvarházak, kúriák nagykapujától ered, motívumai pedig az egykori kúriák reneszánsz, barokk, mintázatából származnak, amelyeket nagyszerűen igazítottak a famegmunkálás igényeihez.
Üdvözlettel
Forrás: http://www.zetelakatours.ro/zetelakatours/szekelykapuk-zetelakan.html
Huszka József könyvében megjelenő felvétel - 1893-ban, mai napig eredeti helyén álló zetelaki székelykapu Simma Béla(Zetelaka 1138 szám) tulajdonát képezi. Készült 1835- ben.
A kapuzábét közepén egy középen kivastagodó oszlop díszíti, amely alsó részén választóvonalakkal ellátott lábazati mintában kezdődik. Kétoldalt tulipánban végződő keskeny, mintegy 50 cm hosszan futó inda található. Az oszlop felső vége díszes oszlopfőben végződik, voluta és palmetta. A palmetta három levélből álló domborításos faragással alakítódott ki. A nagy hónaljkötések indával díszítettek, amelyek fölött terebélyes virágszirmokkal ellátott virágzat van vésve. A tükör hasonló kiképzésű, mint a lebontott 1829-ből származó székelykapu. A zsinór felső része ugyanúgy kifele félkörívesen csipkézett és kiterjed a kontyfára is. Közepén hatalmas kereszt, amelyet két tulipánban végződő inda vesz körül. A kapucímer zsinórán kívül, kétoldalt pedig cserépből kiinduló indás tulipán.
Tudomásunk szerint még létezett egy oszlopos székelykapu 1835- ből. Huszka József adataira támaszkodva tudjuk , hogy fehér ,vörös, kék, zöld színre volt színezve és faragójuk Kadicsfalviak voltak. Felírata: „ ISTEN SEGEDELMÉBŐL ÉPÍTETTE VASZI FERENC, FELESÉGE BIRÓ BORBARA EZT A KAPUT 1835 die 20 juny". A kontyfályán egykoron a készítőjük neve is belevésődőtt: CSINYÁLTÁK KADICSFALVI SÁNDOR FERENC MP. KOVÁCS PÉTER S.MIHÁLY GYÖRGY". Ma már nem tudunk a kapu létéről.
Székelykapu 1835- ből, ma már nem létezik
A székelykapuk a néprajzosok, történészek, művészettörténészek számára már a XIX. század végén a vizsgálatok fókuszában kerültek. Természetesen a kutatások, vizsgálatok nem csak a rendszerezésekre, a puszta leírásokra és illusztrációkra szorítkoztak, hanem annak eredetére is probáltak fényt deríteni. A XIX. század fordulóján a kutatók különböző közeli és távoli vidékek kapuival, művészeti alkotásokkal hozták kapcsolatba, összefüggéseket próbáltak teremteni a székelykapuk és a székely társadalom szerepe között. Később, a XX. század derekán egyre fontosabbá válnak a levéltári adatokra támaszkodott kutatások, eredményeik nagyrészt erre alapozottak. Huszka József a XIX. század elején a székelykapu díszítését a keleti kultúrákkal hozza kapcsolatba. A motívumaiban summér, babiloniai, kínai, főniciai hatásokat vél felfedezni. Szinte Gábor véleménye alapján a kapukat egykori „gyepűkapuknak" kell tekintenünk, amelyek a középkori magyar állam védő rendszerének kapui lehetek, vagy a templomok cinterem kapui. Viski Károly arra a következtetésre jutott, hogy a középkori várerődök kapujából származik a székelykapu. Szabó T. Attila megállapította, hogy a székelykapu az udvarházak, kúriák nagykapujától ered, motívumai pedig az egykori kúriák reneszánsz, barokk, mintázatából származnak, amelyeket nagyszerűen igazítottak a famegmunkálás igényeihez.
Üdvözlettel
Forrás: http://www.zetelakatours.ro/zetelakatours/szekelykapuk-zetelakan.html
Megjegyzések
Megjegyzés küldése