Vertel József grafikusművész

Márkus László

Márkus László Kossuth-díjas színész, kiváló művész 85 éve, 1928. június 10-én született.

Budapesten született. Már hatéves korától színész szeretett volna lenni, iskoláit csak úgy mellesleg végezte, egyszer azzal "dicsekedett", hogy jeles osztályzat egyszer sem fordult elő bizonyítványában. Szülei válása után anyjával élt Pesten, a nyilas uralom alatt tizenkétszer hajtották őket a Duna felé, s bár mindannyiszor megmenekültek, az élmény Márkusnak haláláig rémálma maradt.

1945. december 21-én lépett először színpadra. A színészmesterséget Lehotay Árpádtól kezdte tanulni Szegeden, a Színház- és Filmművészeti Főiskolát 1951-ben végezte el. Vizsgafellépése előtt nem sokkal apja miatt kitelepítették a Békés megyei Okányba, ugyan nem éltek együtt, de apja fakereskedő-malomtulajdonosként a rendszer ellenségének minősült. Márkus érdekében a nagyhatalmú Major Tamás színész-rendező lépett közbe, s kapcsolatait mozgósítva néhány nap elteltével hazamenekítette.

A Debreceni Csokonai Színház színpadára már sokoldalú művészként robbant be. 1957-ben lett tagja a Madách Színház társulatának, s a színházhoz haláláig hűséges maradt. Itt alakított főszerepet a Moliére-sorozat minden darabjában (Tartuffe, A fösvény, Mizantróp), játszott Shakespeare-t (Claudiust a Hamletben), Csehovot (Piscsiket a Cseresznyéskertben) és G. B. Shaw-t (Pickering ezredest aPygmalionban).

Pályafutása csúcspontját a Molnár Ferenc-vígjátékok jelentették. Páratlan aktivitással, elegáns könnyedséggel, vérbő humorral és bravúros beszédtechnikával alakította a dolgokat irányítani tudó nagy játékosokat. Mesteri volt mint Nelson az Egy, kettő, háromban (egy óra húsz percig volt jelen egyfolytában a színpadon), avagy a Játék a kastélyban Turaijaként. Ez utóbbi szerep hosszabbította meg az életét. A munkában szigorú volt önmagához, a szöveg, a szerep már a rendelkező próbán a fejében volt. Ugyancsak emlékezetes alakítást nyújtott Marchel Achard krimi-vígjátékában a Bolond lányban. A francia szerző maga is úgy nyilatkozott, hogy sehol nem látott ilyen tökéletes párost, mint a Márkus-Domján kettőst. A 700 előadást megért darabban a vizsgálóbíró szerepét a 444-ik előadásig Márkus játszotta. Hubay Miklós az ő színészi képességeit figyelembe véve írta meg a "Néró játszik" című darabját 1968-ban.

Számos karaktert formált meg filmeken, emlékezetes a Meztelen diplomata főszerepe és Az ötödik pecsétben nyújtott alakítása.

Szívesen énekelt sanzonokat, operetteket (két lemeze is megjelent), gyakran lépett fel a rádió és a televízió kabaréműsoraiban, a Három nővér paródiában Mását alakította, a jelenet után nem lehetett a az igazi darabot előadni, mert azonnal nevetésbe fulladt. Két népszerű rajzfilmfigura, Béni és Kukori is az ő hangján szólalt meg. Nem válogatott a szerepek között, imádott játszani. S nemcsak a színpadon, az életben is: úgy öltözött, úgy viselkedett, hogy magára vonja az emberek figyelmét, sztárallűrként parfümöket és öltönyöket gyűjtött. Márkus igaz színpadi ember volt, az egész élete a színház körül forgott.

Háromszor kapta meg a Jászai Mari-díjat (1956, 1963, 1972), a Kossuth-díjat viszont viszonylag megkésve, 1983-ban vehette át. Akkor már nagybeteg volt, nem is tudott igazán örülni az elismerésnek. Vészesen lefogyott, de szenvedélyesen szeretett élni, s ez átmeneti gyógyulást hozott, három bemutatóra még visszatért a színpadra.

1985. december 30-án az újévet köszöntő műsor főpróbáján lett rosszul, s röviddel ezután a szíve felmondta a szolgálatot.

Üdvözlettel