Irodalmi Arcképcsarnok

Katona József

Katona József (Kecskemét, 1791. november 11. – Kecskemét, 1830. április 16.) a magyar drámairodalom kiemelkedő alakja.

Édesapja Katona József takácsmester, édesanyja Borbák Ilona. Elemi tanulmányait 1798-1802 között a kecskeméti római katolikus iskolában végezte. A gimnáziumi éveket a pesti, kecskeméti és szegedi piaristáknál töltötte.

Az utolsó filozófiai évet (1809–1810) és a jogot Pesten végezte (1813). 1816-ban letette az ügyvédi vizsgát és először mint Halász Bálint ügyvéd segédje, később önálló ügyvédként működött Pesten 1820-ig.

1811-től bekapcsolódott a Második Pesti Magyar Játékszíni Társaság munkájába. Műkedvelő színészként darabokat fordított, dramatizált Békési József álnéven. 1812-ben „delectans actor”ként a pesti együtteshez szerződött. A színház iránti szenvedélyét fokozta Déryné Széppataki Róza iránti elfojtott szerelme. A fordítások és lovagregények dramatizálása után megírta A Luca széke című karácsonyi játékát, majd pedig rátért az önálló történelmi drámákra, melyek közül figyelemre méltóak a Žiśka (1813) és a Jeruzsálem pusztulása (1814). A drámaírói pályának már épp készült hátat fordítani (e szándékát a Zsiska c., 1813-ban megjelent szomorújátéka előszavában taglalta), mikor 1814-ben az Erdélyi Múzeum c. folyóirat pályázatot hirdetett a kolozsvári Nemzeti Színház megnyitásakor előadandó történeti drámára. A pályázatra beküldte fő művét, a Bánk bánt (melynek első változatát 1815-ben írta, a darab ősbemutatójára 1833-ban került sor Kassán). 

A pályázat eredményhirdetésekor Katona művét meg sem említették, az sem tudható biztosan, hogy valóban megérkezett-e a címzetthez. Lehetséges (de közel sem biztos), hogy más darabokat is küldött, például a Jeruzsálem pusztulása címűt, illetve néhány szerző neki tulajdonítja a bírálóbizottság által bántóan ironikus kritikában részesített Kun László c. szomorújátékot is; bár a korabeli közvélemény ezt Kisfaludy Sándornak tulajdonította. 1819-ben a székesfehérváriaknak átdolgozza a Bánk bánt, de a cenzor nem engedélyezi az előadást.

1815-ben, amikor állandó épület és támogatás híján feloszlott a pesti színtársulat, Katona felhagyott a színészettel, letette az ügyvédi esküt. 1820. november 3-án már Kecskeméten lakott, megválasztották alügyésznek. Még ebben az évben megírja híres röpiratát; Mi az oka annak, hogy Magyarországban a játékszíni költőmesterség lábra nem tud kapni? Az írásban közölt tények: az állandó kőszínház, a nemzeti öntudat hiánya, a könyvformában való megjelenés nehézségei, a cenzúra működése. Az értekezés először a Tudományos Gyűjtemény, 1821-ben megjelent IV. kötetében volt olvasható. 1826. november 23-tól Kecskemét főügyésze lett és irodalommal nem foglalkozott tovább. Ebben az évben egy színház tervrajzát is elkészítette a kecskeméti tanács számára.

1830-ban a mostani kecskeméti városháza előtt szívrohamban halt meg. Az írója halála után "legelső nemzeti drámává" magasztosult Bánk bán elhomályosítja Katona többi művét, holott a színművek mellett jelentős költeményeket írt (Idő, Andal, Gyermek-kor), több fontos, színházi és dramaturgiai kérdésekről szóló tanulmány szerzője volt, és értékes kutatásokat végzett Kecskemét város történetéről.

 Mi az oka annak, hogy Magyarországban a játékszíni költőmesterség lábra nem tud kapni?

Katona József az 1821-ben írt tanulmányában a címben feltett kérdésre keresi a választ.

[…] Első s legnagyobb akadálya a dramaturgia tenyészetének a theatrum nemléte. – Mindég szégyenlett egy becsületes ember oly míven dolgozni, mellyel a becstelen (színjátszó) kereskedik. A német, mint a pallérozottságnak különben is idősebb fia, ezzel könnyebben gondolt; felállott hazánkban, és ha a szép nem kellett, bolonddal szedte be a magyar pénzt. Nagy sokára általláttuk a nemzeti csinosodás ezen ágazatját, de – harc után okos a magyar – a német már akkor jó előre haladott. Hogy valamit tanuljon, német játékszíneket kelle járni. Ha hát csakugyan attól tanulni feltette magában, már akkor tanítójába szeretett egészen belé, úgyhogy kezdő voltának gyengeségét megesmervén, elhitette magával, hogy mesterét többé utol nem érheti.1 Ha pedig ez meg nem esett, és büszkesége nagyobb volt, mintsem hogy sógorától tanuljon, akkor elévehetett ugyan holmi költőmesterségről írt (diák) könyveket, de mi az írás után való tanulás a cselekedeti gyakorláshoz? Éppen mint aki szerelmében boldo- gulni akarván, Ovidius Amorumját akarná kalauznak venni. A cselekedeti gyakorlás csak a színen van. Ott látja a néző a szépet, ott ismeri meg a rútat, és nem magán, hanem máson tanul. Úgy, de hol ott a tanító játékszín, hol a nyelvnek tulajdon hazájában kóbor életet kell élni? Annyi idő ólta sehogy meg nem tud telepedni!, és ha hellyel-hellyel egy kis ideig megmaradhat, akkor az enyhelyért saját zselléreinek zsellérévé kell lennie, és a magyar pénzen épült német színekben bért fizet, hogy magyar hazájában, magyarok előtt, magyarul szólhasson. Ekkor is feláll a gyalázatbeli előítélet! – Hol az a törvény, mely a gonoszságot úgy megutáltassa, mint a játékszín? […] 

A becsületes, aki színjátszónak beáll, letiporva véli emberségét, midőn a tetszeni kívánástól elcsábíttatva mások csábítójává lesz, mivel a balítélet őtet azzá lenni kényszerítette. – Vagy ily hitványosan gondolkozik hát a magyar a magyarról is; vagy ha már a játékszínbe való belevakulás túltette azon balítéleten, úgy ezt az előbbjáró németnek köszöni, és utóbbjáró nyelvében nem látja azt a szépet, melyet láthatna, hanem (a kedvesebb némettel egybevetve) csak a játszók hibáit hántorgatja és elhidegülve rögzik vélekedésébe, hogy csak nem való a magyar erre az életre; vagy ha már magyar büszkeségét is elé akarja venni: a magyar nem született arra, hogy pénzért más bolondja légyen. Így vezeti őtet a balítéletnek meggyőzése is más balítéletre! – Vegyük már most fel azokat, kik csakugyan valóságos buzgolkodók: mit tegyenek ezek, midőn a nemzetnek másik része hidegen áll mellettek és – mosolyog? Ez a józanabbság mégsem elégséges őket azon természetté vált régi menetelből is kivinni, melynek legigazabb képe hazai törvényök. Igen szépen, felségesen van feltéve minden, de esmerni kell elsőbb a célnak száma nélkül való ágas-bogas módjait, minekelőtte ítélni lehessen, mennyire ereszthetnek el a körülmények és a szándékozó mikép mond le inkább legigazabb dolgára való törekvéséről – azért, mert az elöljáróbeszédnek töméntelenségétől visszaborzad. 

Van akarat, de a foganat szinte az örökkévalósággal határos.

Katona József, Egressy Béni és Erkel Ferenc 

Bánk Bán

A Bánk bán Erkel Ferenc háromfelvonásos operája. Szövegkönyvét Egressy Béni írta Katona József azonos című drámája alapján. Elsőként a Tisza-parti jelenetet hallhatta a közönség 1861. január 6-án, Pesten, a Nemzeti Múzeum dísztermében. A teljes mű ősbemutatójára 1861. március 9-én került sor Nemzeti Színházban.

Az opera története és utóélete [szerkesztés]

A Hunyadi László sikere után Erkel nyomban hozzálátott egy új opera téma kereséséhez. Mivel ismét történelmi operát akart írni, nem volt könnyű dolga: valódi drámai töltésű magyar történelmi eseményt keveset ismerhetett. Egyes hírek szerint ezért először egy eredetileg francia nyelvű librettót akart megzenésíteni. Ha ez nem is annyira valószínű, az mindenesetre tény, hogy a zeneszerző harmadik operájának megkomponálása előtt fel kívánta mérni, hogy Egressy Bénin kívül még ki jöhet szóba, mint szövegkönyvíró. 

Egyes sajtóhírek szerint ezért próbaképpen Czakó Gáborral és Gaal Józseffel is íratott librettókat, de ezeket nem sikerült felkutatniuk a zenetörténészeknek, de az efféle tervek felmerülése jól mutatja, hogy Bánk bán megzenésítése eleinte csak az egyik lehetséges terv volt a sok közül.

Erkelnek nem volt könnyű dolga. A korabeli vezető értelmiségiek szinte kivétel nélkül irodalmárok, írók, költők voltak, akiknek a jelentős része a zenét és különösen az operát felesleges fényűzésnek tartotta. A reformkor irodalmi nagyjai egyfajta komolytalanságot és olcsó szórakozást láttak a zenés színházban. Ilyen körülmények között nem volt könnyű olyan írót találni, aki ismeri a librettóírás dramaturgiai szabályait és mentes a műfaj elleni előítéletektől is, így végül maradt Egressy.

Katona József Bánk bánját először Egressy Gábor jutalomjátékaként adták elő a fővárosban, ennek következtében elképzelhető, hogy ő ajánlotta fivérének a témát. Közben kitört a szabadságharc, ami nem kedvezett volna egy új operabemutatónak, aztán az 1850-es években jött az elnyomás és a cenzúra. Az opera elkészültét ezután még egyéb körülmények is gátolták: 1851-ben elhunyt Egressy Béni, Hollósy Kornélia pedig, akinek Erkel Melinda szerepét írta, hosszú időre külföldre távozott. Aztán az 1850-es évek vége felé szép lassan enyhült a politikai légkör. Végül a bemutató 1861. március 9-én valósulhatott meg.

A darabbal kapcsolatban kezdettől fogva több probléma is volt. Politikailag sokáig nem számított kívánatosnak egy királyné-gyilkosság és a paraszti nyomor ábrázolása a színpadon. Katona drámájának előadásain előírás volt, hogy a gyilkosság nem történhet meg nyílt színtéren, csak az aktuális színfalak mögé rejtve, ezt az előadói gyakorlatot írták elő az opera számára is.

Az 1930-as években Radnai Miklós, a budapesti operaház akkori igazgatója, a Hunyadi László korszerűsítése után mind jobban sürgette a Bánk bán átdolgozását is. Szerinte erre a szöveg alacsony színvonala és rossz prozódiája miatt volt szükség, valamint a bonyolult szerkezet is nehézkessé tette a mű előadását. Radnai közben elhalálozott, így a zenei kiigazítást végül Rékai Nándor végezte el, míg a szcenikai-dramaturgiai változtatások ez alkalommal is Nádasdy Kálmán és Oláh Miklós munkái voltak. Az ily módon felújított darabot 1939. március 15-én tűzték műsorra. Ezekben az években azonban nem állt rendelkezésre a színháznál megfelelő hanggal rendelkező hőstenor, ezért a főszerepet baritonra írták át, Tiborc szólama pedig basszus lett. A címszerep baritonná változtatása sok kritikusnak nem tetszett, így amint lehetőség nyílt rá, visszaállították a tenor változatot. Ekkor, vagyis 1953-ban, Kenessey Jenő további átdolgozásoknak vetette alá a zenei anyagot. Többek között Melinda szólamát egyszerűsítette, valamint a Tisza-parti jelenetet stilizált csárdássá vonta össze. De a Hungaroton számára készült 1969-es felvételen Németh Amadé visszaállította a zenei anyag Rékai-féle változatát. Ezután pedig a Kenessey-féle változtatások mellőzésével játszották az operát a színházakban is.

Sokáig fel sem merült, hogy rekonstruálni kellene az eredeti partitúrát, és végre azt színpadra állítani. Az opera zenéjéből készült modern kiadású zongorakivonat is az átdolgozott verziót vette alapul. Az 1990-es évek elején Bácskai György rekonstruálta az eredeti partitúrát. 1993-ban, Erkel halálának századik évfordulója alkalmából, elkészítették az eredeti verzió hangfelvételét, és megjelentették azt CD-én. Ez nyilvánvalóan egy gesztus volt, ami visszhangtalan maradt. Olyannyira, hogy 2000-ben, mikor felmerült, hogy operafilmet kellene forgatni a műből, Káel Csaba rendező természetesnek vette, hogy az átdolgozott verzióhoz nyúl.

Közben elkezdődött az MTA Zenetudományi Intézetben Erkel operáinak kritikai kiadása. Ennek során először a Bátori Mária, majd a Hunyadi László eredeti partitúráját adták ki. 2008-ban már készen állt a Bán bán kritikai kiadása is (de annak megjelentetését az Erkel bicentenáriumra időzítették), így mikor a debreceni Csokonai Színház fontolóra vette, hogy műsorra tűzi nemzeti operánkat, Tallián Tibor professzor meggyőzte Vidnyánszky Attilát, hogy az ős Bánk bánt állítsa színpadra. A rendező nyilatkozata szerint az eredeti verzió nagy sikert aratott a vidéki közönség körében, és harminc előadást ért meg, valamint számos alkalommal vendégszerepelt vele más városokban is a társulat (két alkalommal Budapesten, valamint 2010-ben, a Miskolci nemzetközi operafesztiválon). Sajnos úgy látszik, hogy a Magyar Állami Operaház végül mégsem tűzi műsorra az ős Bánk bánt.

A 2010-2011-es évadról szóló első tájékoztatókban még arról beszéltek a MÁO vezetői, hogy vendég rendező, az olasz Cesare Lievi állítja majd színpadra a Bánk bánt a 2010-ben kiadásra került kritikai kiadás alapján. Nemsokkal ezután az opera vezetősége közölte, hogy nem az eredetei Egressy féle szöveggel kerül felújításra a darab. A librettót Térey János írta volna át, ám nem sokkal Kovalik Balázs menesztése után, Vass Lajos igazgató lefújta a bemutatót. Hogy pontosan miért, azt nem lehet tudni, mert az operaház nem adott ki hivatalos tájékoztatót a bemutató törléséről. Az operaház honlapjának június-augusztusi állapota szerint az ősváltozat csak egyetlenegy alkalommal, 2010. november 7-én hangzott volna el koncertszerű előadás keretein belül.

 Aztán a nagy érdeklődés miatt végül a november 6-ra tervezett Erkel operagálát törölték és helyette az ős Bánk bán tűzték műsorra. Tehát végül két ős Bánk bán előadásra került sor a Magyar Állami Operaházban az Erkel bicentenárium alkalmából, és már nem teljesen koncertszerűen. A félig szcenírozott előadást ifj. Palcsó Sándor rendezte, a karmester Héja Domonkos volt. A évad többi részében az opera átdolgozott verzióját játsszák, de Győriványi Ráth György, az operaház ideiglenes főzeneigazgatójának blog bejegyzése szerint, az ünnepi előadás zenei anyagából hangfelvételt fognak készíteni, a kulturális államtitkár támogatásával. A két ünnepi előadást végül az eredeti librettóval adták elő, a november 6-ai előadást felvette a Magyar Televízió, és két ízben le is vetítette. Végül azonban mégsem a teljes, vágatlan zenei anyag hangzott el: a partitúrából kihúztak több közzenét és a második felvonás fináléját. Azonban tény, hogy a budapesti közönség több mint hetven éve nem hallhatta az opera autentikus verzióját a maga eredeti valójában.

Időközben Győriványi közölte, hogy a következő évadban a kritikai kiadás alapján készült Bánk bán előadást készítenek elő. Káel Csaba 2002-es rendezését alkalmazzák majd az ősváltozathoz, de húzásokat alkalmazni fognak a zenei anyagon. Közben december 19-én Plácido Domingo bejelentette, hogy nemzeti operánkat színpadra vinné a Los Angeles-i Operaházban, a kulturális államtitkár támogatásával. A tervek szerint két előadás lenne Amerikában nemzetközi szereplő gárdával, de magyar nyelven. Az előadásokat maga Domingo vezényelné. Az még egyelőre nem dőlt el, hogy teljes vagy csak színpadszerű előadásra fog-e sor kerülni. Domingo egyébként már korábban is felvetette az opera amerikai bemutatójának gondolatát, akkor Washingtonban szerette volna színpadra állítani a darabot, de végül nem tudott megegyezni az operaház vezetőségével. Most viszont lát esélyt a bemutató megvalósítására.

Szereplők 

Katona József, Egressy Béni, Erkel Ferenc: Bánk Bán

Simády József előadásában

Üdvözlettel