Magyar Művészeti és Kulturális Portál

május 19, 2013

A Fény

Magyar fotóművészet a világtörténelmében betöltött szerepéről készített sorozata.

2.rész

Langer Klára

Langer Klára fényképész-illusztrátor, fotóművész, érdemes művész, 40 éve 1973. május 20-án halt meg.

Langer Klára 1912. január 23-án Budapesten született, festőnek készült, de végül a fényképezést választotta. Révész-Bíró műtermében fényképész segédlevelet szerzett, majd 1935 körül Reismann Mariannál tanulta tovább a fotográfiát és a Szőnyi István-féle festészeti szabadiskolába járt, ahol megtanulta a reklámrajzolást, illetve Nemes György grafikusművésztől reklámgrafikát és nyomdászati ismereteket is elsajátította. Az 1930-as években csatlakozott a Szocialista Képzőművészek Csoportjához, ekkor Sugár Kata fotóművésszel nyaranta rendszeresen jártak Erdélybe, ahol szociofotókon örökítették meg a munkásokat és parasztokat. Üldözött emberek című sorozatát a kárpátaljai, felvidéki zsidó településeken készült képekkel gyarapította. Képein kallódó gyermekek, család nélkül maradt zsidó menekültek, nincstelenek tűnnek fel. Ekkoriban születtek életműve legjobb képei. Rövid ideig gyerekportrék készítésével kereste kenyerét

1938–39 között Párizsban élt és dolgozott, képei francia baloldali lapokban jelentek meg. Ebben az időben reklámfotós tevékenysége is jelentős. Hazatérve, az 1940-es években közös műtermet nyitott tanítványával, Sándor Zsuzsával. 1944-ben grafikai és fényképészeti tudását felhasználva a rászorulóknak hamis papírokat gyártott. 1945-50 között a pártközpontnak, külkereskedelmi vállalatoknak fényképezett, faliújságokat szerkesztett, prospektusokat, propagandaanyagokat állított össze. Az 1950–60-as években zsánerképeken örökítette meg a magyar falvak népszokásait, népművészetét. Az 1960-as években írókról, festőkről, szobrászokról készített portrésorozatot. 1950 és 1972 között tanított a Képző- és Iparművészeti Gimnázium fotó szakán. 1950–54-ben a Magyar Fotó Állami Vállalat (MTI Fotó elődje), 1957–61-ben az IBUSZ, 1964-től a Tükör, majd 1969-től haláláig a Nagyító című lap munkatársaként dolgozott. 1954-ben a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége fotószakosztályának egyik alapítója és titkára, és a Magyar Fotóművészek Szövetségének alapító (1956), majd több éven át elnökségi tagja volt. 1961-ben gyűjteményes kiállítása nyílt a Fényes Adolf Teremben. 1966-68 között ő illusztrálta a Szép Könyvek köteteit. 1962-ben fotográfusok közt elsőként nyerte el az érdemes művész címet. 1972-ben a Nemzetközi Fotóművészi Szövetség (FIAP) Honoraire Excellence kitüntetéssel díjazta. 1973. május 20-án, Budapesten halt meg.

Kiemelkedő sorozatai közé sorolható Üldözöttek 1937–1945; Parasztok–Munkások; Aratók; Munkások, munkanélküliek; Anyák–Apák–Gyerekek, valamint az 1965-ös angliai útján készített Londoni képek. Gyerekfotóit bemutató albuma 1963-ban jelent meg angol, francia és spanyol nyelven. 1990-ben a párizsi Franka Bernardt galéria bemutatta a húszas-ötvenes évek közötti időszak néhány kiemelkedő magyar fotóművészének alkotásait, többek között Langer Klára, Reismann Marianne, Sugár Kata, Hevesy Iván, Kaczur Pál, Kerny István, Kinszki Imre és Thörész Dezső fotógráfiáit.

Több kiállítást is rendezett fotóiból az MTVA Sajtó- és Fotóarchívuma (volt MTI), amely több száz képét őrzi, digitalizálja, s teszi elérhetővé a nagy közönség számára. Az egyik ilyen kiállítás az ötvenes évekből származó, értékes fotóiból készült, amelyek az 1975-ben előkerült hagyaték részét képezik.

2009-ben öt legendás magyar fotográfusnak, Kálmán Katának, Langer Klárának, Reismann Mariannak, Sándor Zsuzsának és Vadas Ernőnek a Magyar Távirati Iroda archívumában található munkáiból válogatott az Elfelejtett képek című kötet, amelynek ötletét az MTI fotóarchívumának anyagából összeállított Kinyílt fiókok című tárlat adta.