Vertel József grafikusművész

Buday-Goldberger Leó textil-nagyiparos 135 éve, 1878. május 2-án született.

A világhírű textilgyáros család ötödik generációjába tartozott. A Goldberger-gyár elődjét, egy kis kékfestő műhelyt, Goldberg (1800-as évek elejétől Goldberger) Ferenc alapította 1784-ben Óbudán. Az üzem az 1800-as években tovább fejlődött, 1856-ban megvásárolták az első gőzgépet. A család 1867-ben nemesi címet kapott, ekkor bővült ki nevük a Buday előnévvel.

A cég vezetőinek sorából kimagaslik Goldberger Bertold (1849–1913) alakja, aki modernizálta a gyárat, újabb gépeket szerzett be és elkezdte a kötővászon készítését. 1905-ben az ő vezetésével alakult meg a Goldberger Sámuel és Fiai Rt.
Goldberger Leó, Goldberger Bertold második fia Budapesten született. Középiskoláit a Fasori evangélikus gimnáziumban végezte, majd a budapesti és a lipcsei egyetemen jogot tanult, a jogi doktorátust 1900-ban szerezte meg. Bátyja halála után, apja kívánságára, bekapcsolódott a cég irányításába: 1905-ben ügyvezető igazgató, 1908-ban vezérigazgató, 1913-ban, apja halála után pedig alelnök-vezérigazgató lett.

Amikor Goldberger Leó átvette a cég irányítását, az csaknem a csőd szélén állt. Az I. világháború kitörése után a gyár mint hadiüzem jelentős megrendeléseket kapott a hadseregtől, és ez fellendülést hozott. A háború második felében azonban igencsak akadozott a nyersanyagellátás. Ekkor született meg Goldberger Leó fejében egy fonó- és szövőgyár létesítésének ötlete, amely azonban csak később valósulhatott meg. A Tanácsköztársaság kikiáltása után az egész család Svájcba menekült.

Hazatérve Goldberger 1920-ban a gyár elnök-vezérigazgatója lett, és hozzákezdett gyárának korszerűsítéséhez. Az addig kizárólag pamutszövetek nyomására és készítésére szolgáló gyárat fonó és szövőgyárral egészítette ki, 1923-ban épült fel a gyár szövödéje Kelenföldön, majd 1927-ben ugyanott a fonoda.

 Goldberger Leó számos újdonságot vezetett be. Azonnal felismerte a század elején megjelent rézoxid műselyem jelentőségét, amelyből a természetes selyemhez hasonló fényes, puha szöveteket lehetett készíteni, és megkezdte ezek felhasználásával "Parisette" márkanevű termékeinek (ruha-, blúz- és fehérnemű-anyagainak) gyártását, amihez megszerezte a német Bemberg cégtől a kikészítés kizárólagos jogát. E termék olyan népszerű volt, hogy többen hamisították is. Az 1930-as években bevezette a filmnyomást és a szintetikus indigó színezék használatát. Az 1930-as évek világgazdasági válságát a gyár viszonylag jól vészelte át.

 1934-től külföldön (Angliában, Belgiumban, Olaszországban, Franciaországban, az USA-ban, Kanadában, Ausztráliában és másutt, még ázsiai és afrikai országokban is) több leányvállalatot alapított gyártmányai értékesítésére, a magyar textilipar legtekintélyesebb gyárává és legnagyobb exportőrévé vált. 1936-37-ben több mint 2 millió dollár értékű kivitelt bonyolított le. Az 1935. évi brüsszeli világkiállításon a gyár új termékei nagydíjat nyertek.
Goldberger Leó több gazdasági vezetői tisztséget is betöltött: elnöke volt a Magyar Textilgyárosok Országos Egyesületének, igazgatósági tagja a Gyáriparosok Országos Szövetségének (GYOSZ), a Magyar Külkereskedelmi Intézetnek és főtanácsosa a Magyar Nemzeti Banknak. 1935-től felsőházi tag is volt. 1937-ben az ő anyagi támogatásával jött létre a József Nádor Műegyetemen a textilkémia tanszék.

A második zsidótörvény (1939) életbe lépése ellenére az iparügyi minisztertől külön engedélyt kapott, hogy megtartsa elnök-vezérigazgatói beosztását. 1944 márciusában Magyarország német megszállásakor a Gestapo az elsők között fogta el. A mauthauseni koncentrációs táborba hurcolták, ahol tragikus körülmények között 1945. május 5-én éhen halt.





Forrás MTA




Üdvözlettel




Böröczky Ferenc