Nagy Endre író, újságíró, konferanszié, a magyar irodalmi kabaré megteremtője 75 éve, 1938. május 5-én halt meg.
1877. február 5-én született az ugocsai Nagyszőllősön. Jogi diplomát szerzett Nagyváradon, majd a Szabadság című lap újságírója lett. Ekkor kötött életre szóló barátságot Ady Endrével. 1900-tól Budapesten élt, ahol előbb a Magyar Szó, majd a Pesti Napló munkatársa lett és újságcikkei mellett paródiákat és dalszövegeket is írt.
Első próbálkozásai olyan jól sikerültek, hogy a Tarka Színpad műsorra tűzte műveit, komoly sikerrel. 1907-ben debütált konferansziéként Kondor Ernő kabaréjában, a Bonbonniere-ben. 1908-ban átvette Faludi Sándortól a Modern Színpad, az első modern hazai kabaré vezetését, és Nagy Endre Kabaréja névvel vitte tovább. Műsorán sanzonokat, csúfondáros, jellegzetesen pesti kuplékat, verseket, egyfelvonásosokat láthatott-hallhatott a közönség, de színre vitte Móricz Zsigmond, Karinthy Frigyes, Gábor Andor, Szép Ernő, Molnár Ferenc, Heltai Jenő, Szomory Dezső műveit is.
A kabaré rövid idő alatt nagy népszerűségre tett szert a közönség körében, ez volt Nagy Endre igazi műfaja. Titka a rögtönzésnek álcázott, előre alaposan kidolgozott, megtervezett csattanókban, szellemes konferanszokban rejlett. Addig nem tapasztalt könnyedséggel tudott az aktuális politika kényes kérdéseivel tréfálkozni, rendkívüli műveltsége, tehetsége nyilvánvalóvá vált elmés konferanszaiból. Világa a tipikus pesti polgáré, aki naponta értelmezi a politika eseményeit, kellemes kávéházi, csevegő stílusban.
Hihetetlen tehetségével, szellemességével beszédhibáját is (kissé dadogott) képes volt a hatáskeltés szolgálatába állítani. Az élőszó művésze volt, konferanszié szövegeit nem is engedte nyomtatásban kiadni. Kabaréjában a kor legjobbjait foglalkoztatta, az ő felfedezettje volt többek között Medgyaszay Vilma, a híres sanzonénekesnő is.
Nagy Endre foglalkozott filmezéssel is, 1909-ben rendezte A sakk őrültjét, négy évvel később A 300 éves ember című film társszerzőjeként szerepelt,.vigjátékait is játszották a fővárosban. 1913-ban Párizsba ment, ahol konferansziéként vállalt fellépéseket. Az első világháború alatt az Est című lapnak írt haditudósításokat.
Hazatérése után visszatért a kabaré műfajához, s előbb a Nagymező utcában, majd a Gresham palota pincéjében nyitott kabarét. 1923-ban a hatóságok politikai tárgyú kabaréjelenetei miatt betiltották előadásait. Még ugyanebben az évben szövetkezett Salamon Bélával, a közösen vezetett Teréz körúti Színpad házi szerzőjének a kiváló kabaréíró Nóti Károlyt szerződtették. 1929-ben Nagy lemondott a színpad művészeti vezetéséről.
Még néhány évig vállalta a konferanszié szerepét, de ettől kezdve csak irodalmi munkásságot folytatott. A Nyugatban esszéket publikált, megalkotta Lukits Miklóst,a művelt, bohém, kicsit cinikus kávéházi figurát, akivel könyve lapjain beszélgetésbe elegyedett. Két kötet is született a link törzsvendég figurájával, a Lukits Miklós kalandjai és a Hajnali beszélgetések Lukits Miklóssal. Utolsó éveinek legjelentősebb művei A kabaré regénye és az Egy város regénye volt.
Forrás MTA
Üdvözlettel
Böröczky Ferenc
Megjegyzések
Megjegyzés küldése