Irodalmi Arcképcsarnok

Janikovszky Éva

Janikovszky Éva (született Kucses Éva) (Szeged, 1926. április 23. – Budapest, 2003. július 14.) író, költő, szerkesztő, Kossuth-díjas gyermek- és ifjúsági könyvek írója.

Janikovszky Éva 1926-ban született Szegeden. Kucses Évaként láttam meg a napvilágot, melyet később Kispálra magyarosított. 1944–48 között a szegedi egyetemen filozófiát, néprajzot, magyar és német irodalmat hallgatott, 1948-tól Budapesten filozófiát, pszichológiát és szociológiát tanult. 1950-ben tanári oklevelet szerzett. Első munkahelye a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban volt.

"Apukám sokszor mondja nekem, hogy vigyázz, mert kihozol a sodromból. De mindig későn szól, mert olyankor már kint van." 

Ezekről a sorokról minden tíz éven felüli magyar olvasónak Janikovszky Éva és az ő könyvei jutnak eszébe. ͍rásait fenntartás és korhatár nélkül szeretik, gyerekek generációi nőttek fel rajtuk. Állandó témája a felnőtt-gyerek kapcsolat, a mindennapi élet, sajátosan mindennapi élményeivel és konfliktusaival. Hangja és ábrázolásmódja olyan írói világot teremtett, amely másokéval Ãöszetéveszthetetlen, egyedülálló a magyar irodalomban, sőt a kortárs világirodalomban is megelőzte korát, mivel leszámolt a "tekintélyelvű", felnőtt szemléletű írással. Írástechnikájának egyik jellemzője a nézőpont állandó váltogatása. Írjon bármiről, nála az éremnek valóban mindig két oldala van. Ez humorának egyik forrása. Például ha egy kisgyerek perspektívájából mesél arról, minek örül, rögtön utána elmeséli azt is, hogy ennek az anyukája miért nem örül ugyanennyire. 

Ez a fajta kettősség, a maga rövid, tömör mondataival roppant mulatságos és persze mindnyájunk számára ismerős helyzeteket villant fel, s a két világ konfliktusait ironikus megvilágításba helyezi.

A másik humorforrás az, hogy az írónő hitelesen szól akár egy óvodás, akár kisiskolás, akár egy kamasz gyerek hangján. A felnőtt olvasó lépten-nyomon szembesül azzal, milyen mulatságosak a gyerek szájából a nap mint nap elhangzó felnőttmondatok, mint "Felelj szépen, ha kérdeznek!", vagy "Gyere csak ide, kisfiam, beszélni akarok veled!" Ugyanilyen hiteles Janikovszky Éva hangja, ha egy felnőtt, mondjuk a szomszédasszony vagy a nagymama hangján szól. Késői műveiben, a jobbára felnőtteknek szánt rövid írásokban saját hangján szól.

Humorának leggazdagabb - mert a mindennapi magyar nyelvből merített - forrása a már-már szólássá merevülő "felnőttbölcsességek", közhelyek fejre állítása. Az írónő a kiválasztott fordulatot nem csak a gyerek szájába adja, de szó szerint is veszi, így a közhely automatikusan viccé, helyenként már-már abszurddá válik. Hogyne válna: hiszen a felnőtt nem vár választ például arra a szónoki kérdésre, hogy "mondd, édes fiam, mire használod te a fejedet." Ám a kamasz "komolyan veszi", és megválaszolja: "azzal szoktam fejelni, azon növesztem a hajamat, és azon van a fülem is, amit mozgatni tudok."

Ironikus, ám mindig szeretetteljes "közhelytechnikáját" olvasva minden olvasó magára ismerhet: Janikovszky Éva ugyanis mestere volt a modellszerű helyzetek felvázolásának. Ebben méltó alkotótársa is akadt: Réber László grafikus, aki egyetlen vonallal rajzolta meg, amit az írónő kevés szóval leírt.

Janikovszky Éva könyveinek témái, hangja és humora szerte a világon értő olvasókra talált, nem véletlen, hogy műveit harmincöt nyelvre fordították le, és mindenütt sikert arattak.

 1952 októberében kötött házasságot Dr. Janikovszky Béla orvossal, akitől 1955-ben János nevű fia született. Házasságkötése után évekkel vette fel férje vezetéknevét. 1954-ben az Ifjúsági (később Móra) Kiadó lektora, 1964-ben főszerkesztője lett. A Móra Kiadónál dolgozott nyugdíjba vonulásáig, 1987-ig, de továbbra is munkatársa, a magánosítás után pedig igazgatósági tagja maradt. Az IBBY (Gyermekkönyvek Nemzetközi Tanácsa) magyar bizottságának 1978-as megalakulásától 1995-ig elnöke volt.

Elnökségi tagja volt az UNICEF Magyar Bizottságának, 1991-től elnöke volt a Staféta Alapítvány kuratóriumának (a hátrányos helyzetű gyerekek továbbtanulásának biztosításáért), 1996-ban választották az Írószövetség Gyermekirodalmi Szakosztályának elnökévé. Első könyve 1957-ben jelent meg, pályája során közel harminc könyvet írt, műveit harmincöt nyelvre fordították le. Dolgozott hetilapoknak, folyóiratoknak, írt filmforgatókönyvet, gyakran szerepelt a televízióban, rádióban. Több könyvéből készült rajzfilm, tévéjáték. Hosszan tartó betegség után 2003. július 14-én hunyt el. Sírja a farkasréti temetőben található. Síremlékét is egyetlen öreg írógépe, Mercedes mása díszíti.

„Szívből remélem, hogy ennek a könyvnek olvastán visszamosolyog rám az olvasó is. Persze, kell néha mosolyszünet. Mert ha szünet nélkül mosolygunk, akkor – ahogy mondani szokás: úgy maradunk – és mosolyunk elveszti jelentését. Ezért ebben a könyvben lesznek mosolyszünetek is.”

Üdvözlettel

Forrás: www.Janikovszkyeva.hu


Ne csak szavakkal támogasd a MagyART! Csatlakozz!

www.magyarmuveszet.com

www.facebook.com/magyarmuveszetiportal