Magyar Festők

május 20, 2013

Magyar Festők

Rudnay Gyula

Kossuth-díjas festőművész, a Képzőművészeti Főiskola rektora,

Barcelonai Grand Prix-díjas, Corvin Díjas Kiváló Művész

(1878 – 1957)

Székely Bertalan növendéke és az első elismerések:

· 1878. január 9-én született a Gömör megyei Pelsőcön. Családjával a a Felvidék számos városát, falvát végigjárja, míg végül 1894-ben Budapesten állapodnak meg. Kelety Gusztáv javaslatára az iparművészeti iskola díszítőfestő szakára iratkozik be, Székely Bertalan növendéke. Csak rövid időt tölt itt, már a következő év Münchenben találja. Hollósy köréhez tartozik, s csak rövidebb római, illetve párizsi tanulmányút kedvéért hagyja ott mesterét.

· A Hollósy-iskolával kiállít 1899-1901 között Budapesten, Nagybányán, Szatmáron. Hollósy Simon javaslatára 1905-ben Hódmezővásárhelyre utazik. Barátai, művésztársai: Várady Gyula, Endre Béla, Tornyai János, Kiss Lajos, Pásztor János volt. Arcképeket fest, rajzol, festőiskolát nyit (1906).

· 1916-ban a Műcsarnok téli kiállításán Rudnay képe, a Kozák elnyeri az 1200 koronás Ráth György díjat, és még ebben az évben megfesti a „IV. Károly eskütétele” nagyméretű festményét is, mely 2001-től már a Magyar Nemzeti Galériában látható.

Külföldi díjak: Velencei Biennálé ● Bécsi magyar kiállítás (1924) – aranyérem ● Milánó (Galleria Pesaro, 1925) ● Brüsszel: Lipót Belga Királyi Rendet ● Barcelona, 1929: Grand Prix díj és ezüstérem

Magyarországi kitüntetések: Debreceni Egyetem táblaképeinek megfestése, 1927 ● Országház, Pusztaszeri Országgyűlés goblein megtervezése, Rudnay-terem ● Céhbeliek jubileumi aranyérme, 1934 (Kútágas c. kép) ● Corvin-koszorú, 1935 ● Corvin-lánc, 1941 ● Állami Nagy Aranyérem, 1942 ● Pro Arte kitüntetés, 1948 ● Kossuth díj, 1949 ● Kiváló Művész, 1954

A Képzőművészeti Főiskola tanára 1922-1946, négy éven keresztül a főiskola rektora.

A magyarság festője:

· 1919 nyarán jár először Rudnay rokonainál a Somogy megyei Nagybábonyban (ma: Bábonymegyer) s ezután egyre gyakrabban vonzza a szelíd, lankás dombvidék hangulata. Számos képében mutatja be a magyar táj szépségét, a paraszti élet szereplőit, esetenként azokat drámaian, monumentálisan ábrázolva.

· Műveinek ihletője a magyar táj; a magyar ember és a magyar múlt volt. Képeinek erőssége a kompozíció és a szín. A színeiben rejlő drámaiság a lángoló vörös, meleg barna, rikító fehér a tragikus fekete és a lágy égszínkék.

Halála utáni elismerések (1957 után):

· emlékkiállítás Magyar Nemzeti Galéria, 1969 ● monográfia, 600 festménnyel, grafikával, szerző: Bényi László ● Pelsőc, Művelődési Ház, emléktábla avatás, 1993 ● Budapest, Ménesi út 59/b, emléktábla, 1993 ● Rudnay Gyula Emléktársaság, volt növendékek, művészettörténészek, 1994 ● Budapest, Ferenc krt. 40, emléktábla ● Budapest, Budafoki út 16-18., emléktábla avatás, 2013 ● Ernst Múzeum, kiállítás a művész születésének 125. évfordulójára, 2003

Művészi hitvallása:

· „Én, ha festek, magamba nézek befelé és festek, mert belső parancsra teszem. Kezemet vezeti egy láthatatlan kéz, de szentségtelen vakmerőségnek tartanám, ha merő játékosságból olyan vonalakat és színeket raknék fel a vásznamra, amelyek ingerkednek a tetszetősségükkel, de nem tartoznak a lényeg kifejezéséhez. A művészet a legfőbb tisztaság és voltaképpen az alkotás csak árnyalatilag különbözik a felszentelt papok hivatásától, az igehirdetéstől.” (Rudnay Gyula)